Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Kulcsár Gabriella (MTA Régészeti Intézete): Előzetes jelentés Kakucs–Balla domb középső bronzkori tell-településének leletmentő ásatásáról 1992–1993. Adatok Dél-Pest megye bronzkori településtörténetéhez

pedtek meg. Kakucs vidéke a Vatya III. kor után sem néptelenedett el. A koszideri periódus végső folyamatáig feltételezhető a tatárszentgyörgyi (koszideri típusú táltöredék és fémleletek alapján), az újhartyán-vatyai, és ócsa-öreghegyi több száz éves fejlődést felölelő temetőinek használata. Mindezekkel egyidőben virágzott a környék eddig egyetlen, hitelesen feltárt települése, a Kakucs dél-nyugati határában, az egykori tó környékének ingoványaiból kiemelkedő, ma a terület lecsapolását elvégző Duna-völgyi főcsatorna bal partján fekvő Kakucs-Balla36 és Szélmalom-dombon. Bronzkori falu a mai Kakucs területén A ma mezőgazdasági művelés alatt álló Szélmalom-dombon 1991. évi terepbejárásaink során településre utaló bronzkori kerámiatöredékeket, orsógombot, csonteszközöket gyűjtöttünk. Ugyancsak ebben az évben Czagányi László révén értesültünk, hogy a Fő út-Malomkert út által befogott szögben emelkedő dombon, (a régészeti lelőhely jelenlegi lakóiról a Balla-domb elnevezést kapta) Ballá Ferenc általános iskolai igazgató telkén és Révész Lajos kertjében építkezés és kerti munkák során hosszú idők óta különböző őskori tárgyak kerültek elő. A leleteket megmentő dr. Varga László körzeti állatorvos és dr. Bucsy László egykori dabasi állatorvos és a környékbeli lakosok több, tipikus vatyai kisbögrét, csontárakat, csonttűket, agancsbaltát adtak át a kutatóknak. 1992-ben a nagykőrösi Arany János Múzeum Révész Lajostól (Kakucs, Malomkert út 6.) egy kitűnő minőségű arany hajkarikát is megvásárolt. Ezen adatok alapján 199293-ban a hamarosan beépítésre kerülő Balla-telken (ld. későbbiekben Ballá domb) leletmentő ásatást folytattunk. 40 000 m

2-nyi területéből a központi magaslati ponton és a domb északi lejtőjén összesen 120 m

2-nyi területet vizsgáltunk meg. A Duna-Tisza közén több erődített vatyai földvárat is ismerünk (Mende-Leányvár, Nagykoros-Földvár, Alpár-Templomdomb, Hajós-Hildpuszta), ám Kakucson, Inárcson, Bugyin, Cegléden, Vatyán ilyenfajta földsánc- és árokrendszer nyomait nem fedeztük fel. A falu védelmét szükség esetén a mocsaras láprétek jelenthették. A Kakucs vidékének népei kis falvakat alakítottak ki a vizsgált területen, melyek jellege különbözött a Vatya kultúra nyugati (Fejér és Tolna megye) - keleti (Tisza vidék) - déli határain és a Duna mentén kialakított erődített „várainak" rendszerétől. A kakucsi település hármas szerkezete (ld. még Pákozdvárhegy, Sárbogárd-Cifrabolond vár

37

) és meglepő kiterjedtsége38 alapján fontos szerepet tölthetett be a Duna bal parti vatyai települések között. A mai Kakucs belterületének délkeleti határszélén fekvő, 125 méter átmérőjű, ovaloid, a környezetéből 5-6 méterre kiemelkedő Ballá dombhoz DNY felől egy jóval nagyobb kiterjedésű (250x250 m, hasonló magasságú), dél-nyugati irányban fokozatosan szétterülő, környezetébe olvadó Szélmalom-domb csatlakozik. A két domb egykor összefüggő rendszert alkothatott, és nem kizárt, hogy a Fő út túl oldalán ÉK felé emelkedő „Liebner-domb"39 is ehhez a települési góchoz tartozott.

40 347