Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Régészeti szekció - Simon László: Beszámoló az M5-ös autópálya újhartyáni csomópontjában végzett leletmentésről
1958-ban a Nyáregyháza irányába vezető úttól délre, az akkori erdő szélén húzódó homokdombokon szarmata telep és avar temető objektumait és sírjait fújta ki a szél. Maradványait Kőhegyi Mihály szállította a Nemzeti Múzeumba. 3 Ez a lelőhely, amely a mai Erdősor utca és az M5-ös autópálya nyomvonala között helyezkedett el, az erdőirtáskor jelentős mértékben elpusztult s csak a korábbi erdomentes, utóbbi időben fóliasátrakkal, kukoricával és lucernával fedett ENY-DK tengelyű homokdombon várhattunk épebb objektumokat, esetleg sírokat. A leletmentés Elsőként megbízást kaptunk a csomópont délnyugati részén szondázó kutatás elvégzésére, valamint az 19%. március l-jén kezdődő erdőirtás és a gyeppel fedett terület humusztalanításának ellenőrzésére. A tárgyalások elhúzódása és a terület kisajátításának nehézkessége miatt csak 1995 októberében tudtuk megkezdeni a kutatást. A terület előkészítése (fóliasátrak elbontása, terepegyengetés) után kanalas forgórakodóval egymástól párhuzamosan 10 m-re elhelyezkedő kutatóárkokat nyitottunk az északnyugat-délkelet hossztengelyű homokdombon keresztben. A viszonylag vastag (30-40, helyenként 50-60 cm-es) humusz letakarítása utáni gépi, illetve kézi nyesés már az 1. és 2. szondázó árok feltárásakor eredményes volt. Előbbiben egy megközelítőleg E-D irányú árok, utóbbiban pedig egy nagyjából téglalap alakú, délnyugati sarkában kemencével ellátott ház foltja tűnt elő, nyesési szintjén Árpád-kori edénytöredékkel. A szondázást tovább folytattuk és a terület teljes feltárása érdekében újabb tárgyalásokat kezdtünk az Autópálya Igazgatósággal, s ezzel egyidoben megindítottuk a szondázó kutatás téli leletmentéssé való szervezését. A beruházóval 1995. október 20-án kötött második szerződésben 1996. február 28-i határidővel vállaltuk az újhartyáni csomópont délnyugati részének teljes feltárását. Szerencsénkre az esőzés és a havazás nem okozott tartós munkakiesést, a fagy pedig - legalább is a kora délelőtti órákban - inkább segített, mint hátráltatott a munkavégzésben. A déli órákban azonban már legtöbbször bokáig érő sárban dolgoztunk. Annak ellenére, hogy a feltárandó objektumokat és árkokat fóliával és szalmabálákkal letakartuk, a korán elkezdődött havazás (november 21-től) miatt naponta használt munkaeszközzé vált a seprű és a hólapát, a bontást pedig nemritkán csákánnyal kellett megkezdeni. A rendkívül mostoha körülmények ellenére sikerült határidőre befejezni a leletmentést. Összességében mintegy 22 000 négyzetméter nagyságú trapéz alakú területen teljes feltárást végeztünk s további körülbelül 30 000 négyzetméter nagyságú területet szondáztunk meg. A leletmentés során főként Árpád-kori objektumok kerültek elő. Különösen értékesek számunkra a nagy összefüggő területen a településszerkezetre vonatkozó megfigyelések, mivel e térségben ilyen nagy kiterjedésű Árpád-kori telepnyomokat ez idáig nem tártak fel. 339