Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Asztalos Tamás: Az Élet Háza – Bét Hahájjim. Az aszódi zsidó temető és Schosberger-mauzólaum műemléki helyreállításával kapcsolatos problémák

1990 nyarán magánemberként, egyedül - mindvégig „társadalmi munkában" végezve - kezdtem hozzá az aszódi zsidó temető és Schosberger-mauzóleum műemléki helyreállításához. Tervem a temető teljes műemléki rekonstrukcióját, látogatható emlékhellyé tételét célozta meg. Munkám során, a kezdetektől fogva igen széleskörű problémával találtam szemközt magam, így az elvi kérdésektől, az anyagi háttér biztosításának kihívásán keresztül, a gyakorlati megvalósítással kapcsolatos nehézségekig. A rendszerváltás első éveit átható eufóriában feltűnően nagy számban állítottak helyre zsidó temetőket, gondolom a megbékélés valamint a rossz lelkiismeret megtisztítása jegyében. Aszódon - leszámítva a tettig el nem jutó jószándékot - senki sem mozdult, pedig igencsak ráfért a csorbára a köszörűkés. Engem nem politikai sem pedig ideológiai elvek nem vezéreltek. Egy dologban azonban egészen biztos voltam: a megsemmisített aszódi zsidóság maradék emlékét meg kell menteni, nem szabad engedni, hogy tovább pusztuljon. Mindenekelőtt számot kellett vetnem a közelmúlttal (zsinagóga lebontása, temető új keletű részének a felszámolása, temetőbeli kegyeletsértések, rombolások). A „Feledhetők-e a sérelmek?" valamint „Miért emberi kötelességünk a temető maradék részének és a fölgyújtott mauzóleumnak a helyreállítása?" gondolatkör kifejtésével kerestem a választ két cikkemben is a helyi lap hasábjain.

19 Elsőrendű feladatomnak tekintettem a helyreállítási terv kidolgozása mellett egy olyan társadalmi bázis megteremtését, mely létével, korábbi eredményeivel alkalmassá teszi s egyben garantálja is a hivatalos szervek előtt, a munka leendősikerét. Igen sokan érezték erkölcsi feladatuknak a segítségük fölajánlását, ennek köszönhetően rövidesen magam mögött tudhattam a helyi laktanya, a gimnázium, a fiúnevelő, az önvédelmi csoport, a költségvetési üzem és az ifjúsági klub támogatását. A Polgármesteri Hivatal szívesen vette, a Petőfi Múzeum munkaköri feladataim közt szerepeltette a műemléki rekonstrukciót, az 1992-ben megalakult Aszódi Városszépítő Egyesület pedig főcélkitűzései egyikeként nevezte meg kezdeményezésemet. E széles körű társadalmi összefogás, illetve az elkészített helyreállítási program bemutatásával elnyertem a MIOK megbízását.

20 A polgármesteri hivatal támogatásával mint tulajdonos és helyi hatóság megoldódott az engedélyeztetési procedúra elsőfázisa, a MIOK bizalmának megszerzésével, valamint a széles körű támogatottság létével pedig bizonyos tekintetben föloldódtak az elvi nehézségek. A rekonstrukciós tervek párhuzamosan a temető helyreállításának előrehaladtával artikulálódtak, finomodtak, szakszerűsödtek. Hasonlóan az önmagát író könyvhöz, a temető legalább annyit csiszolt rajtam, mint én „őrajta". A fölújító, a temető és a fölújítás közt kialakult összhang teljes azonosulást feltételezett a feladattal. A mauzóleumról időközben elkészíttetett felmérési rajzokat, kiviteli és engedélyeztetési terveket, valamint az egyre pontosabb megvalósítási terveket benyújtottam az OMF-hez. A szakhatóság 1992. február 11-én műemlék jellegű együttesnek nyilvání305