Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Asztalos Tamás: Az Élet Háza – Bét Hahájjim. Az aszódi zsidó temető és Schosberger-mauzólaum műemléki helyreállításával kapcsolatos problémák

Asztalos Tamás Az Élet Háza - Bét Hahájjim Az aszódi zsidó temető és Schosberger-mauzóleum műemléki helyreállításával kapcsolatos problémák A kezdetek 1996 Aszódon a XVIII. század első harmadától éltek kimutathatóan zsidók. Lélekszámuk a galíciai bevándorlás éveiben tetőzött, s leszámítva a megtelepedeüket követő valamint a holocaustot megelőző éveket, az összlakossághoz viszonyított százalékos arányuk mindig 10-23% között ingadozott. A zsidó község már a XVIII. század közepén rendelkezett zsinagógával, amit a XIX. század második felében kinőtt. A közösség viszont csak a XX. századra erősödött meg oly mértékben, hogy belevághasson egy építkezésbe. 1908-ban készült el az új, centrális, kupolás zsinagóga,

1 melyet háborús sérülése miatt az 1950-es években elhamarkodottan lebontottak. A mezőváros zsidósága komoly mértékben hozzájárult, hogy a város a Galga mente központjaként maga mögé utasítsa két szomszédját: Gödöllőt és Hatvant. Az aszódi hitközség 1851-től - az ország másik 25 hitközségéhez hasonlóan - rendelkezett az anyakönyveztetés jogával,

2 így eleve központi szerepet töltött be a környék zsidósága tekintetében. Ékes bizonyítéka ennek, hogy báró Schosberger Rezsőné - Deutsch Helen - Aszódon emeltetett „örök nyugalomra tért" szüleinek síremléket. A temetőbe a XVIII. század elsőfelétől deportálásukig temetkeztek a közösség tagjai. 1944. június 12-én aztán áthaladt Kassán

3 az aszódi zsidókkal megrakott halálvonat. 243-an

4 - az elhurcoltak majd 90%-a - nem élte túl az „Endlösung"-ot, s haza - azaz Aszódra - is csupán egy ember tért vissza. 303