Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Farkas Rozália: Tobolszki album – 1916

A táborok általában a város közelében létesültek, leginkább az orosz katonavárosok épületeinek felhasználásával. Jelentős különbség volt a hatalmas legénységi és a tiszti táborok között. A legénység túlnyomó többsége fa- vagy földbarakkokban élt, gyakran olyan túlzsúfoltságban, hogy egy 400-500 ember befogadására alkalmas barakkban 800 vagy még több embert helyeztek el. A nagy létszámú legénységi táborok legtöbbször vasútállomás közelében voltak, hogy a foglyok munkára való szállítását megkönnyitsék. Egészen másképp alakult a világtól elzárt, látszólag hosszabb tartózkodásra telepített és szigorúan őrzött tiszti tábor élete. Külsejében is különbözött a legénységi táboroktól. A tisztek általában kőépületekben kaptak szállást, de - a legénységi állománnyal szemben, akiknek szállása legalább a minimális felszereléssel rendelkezett - a tiszteket leggyakrabban teljesen üres helyiségekben helyezték el. A szükséges berendezési tárgyakat, ágyat, asztalt, széket, lámpát, ágyneműt, mosdóberendezést, az égetően szükséges ruha- és fehérneműt és a szibériai télben nélkülözhetetlen tüzelőt is nekik kellett előteremteni. Mindezt havi illetményükből kellett biztosítaniuk, melyet az 1899. május 1-i cári rendelet alapján kaptak. Berendezkedésüket, életüket nagymértékben befolyásolta a táborparancsnok személyisége. Néhol a tisztek meglehetős szabadságot élveztek, érintkezhettek a lakossággal, sétálhattak, bevásárolhattak. A legtöbb táborban azonban csak meghatározott időben, őrök felügyelete mellett sétálhattak, a lakosságtól teljesen elszigetelten éltek. Idejüket végnélküli kártyacsatákkal, vitákkal töltötték, a legkisebb nézeteltérésből is lovagias ügy kerekedhetett. Természetesen másféle elfoglaltság is adódott. Sokan használták fel a kényszerpihenőt különböző nyelvek elsajátítására, festettek, kisebbnagyobb emléktárgyakat készítettek fából, fémből és mindenféle fellelhető anyagból, vagy - mint a bemutalásra kerülő album készítői - élményeiket örökítették meg. A műnyomó papíron tussal írott, tussal, ceruzával, temperával készült képekkel, akvarellekkel gazdagon díszített anyag nemcsak szemet gyönyörködtető, de írásaiban, az írásokat kísérő illusztrációkon az I. világháborús hadifogság szinte minden tipikus mozzanata megtalálható, ezenkívül a tobolszki sajátosságok is jól elkülöníthetőek. Az első lapok dr. Forbáth Imre tollából Tobolszk város történetének leírását tartalmazzák és utalást találunk a városi körülményeknek a hadifoglyok életére gyakorolt hatásáról is: „Tobolszk sok tekintetben tipikus orosz város. Nagy hivatalos középpont. Kormányzói és püspöki székhely. A tobolski kormányzóság kiterjedése nem kevesebb, mint 1.219.000 négyzetverszt, vagyis kb. négyszer akkora, mint Magyarország.

7 Ezen a nagy területen, mely az Uraitól keletre kb. 1000 verstnyi szélességű sávként terül el a szibériai vasúttól az északi jeges tengerig, két millió ember lakik." Főbb városai: Tjumen 32 000, Kurgan 24 000, Obdorsk és Berezov 10 000-10 000 és Tobolszk 20 000 lakossal. A szerző Tobolszkot Szibéria legrégebbi városának tartja, alapítását Rettenetes Iván idejére teszi. 270