Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Csukovits Anita: A XVIII–XIX. századi váci koporsók színvilága

Csukovits Anita A XVIII- XIX. századi váci koporsók színvilága Szinte teljesen járatlan ösvényre téved az a kutató, aki a XVIII-XIX. század temetkezési kultúráját, illetve annak egy szeletét, a halott eltakarítására szolgáló koporsó történetét, néprajzi aspektusait szeretné megvizsgálni. A kutatásnak az adathiány hamar gátat szab. Az egyébként nagyszámú, földrajzi szempontból széles kört felölelő szakirodalom mind a vizsgálandó időintervallum, mind a vizsgálat tárgyát képező koporsó szempontjából fölöttébb szűkszavú. Míg a nép halálképével, a haldoklóval és az elhunyttal kapcsolatos teendőkkel és szokásokkal, a sírjelekkel sok leírás foglalkozik, a koporsóról mindenütt csak pár sor említés esik. Ez teljesen természetes, hiszen a koporsó, bár eredeti célját tekintve az örökkévalóságnak szól, vagyis hogy megőrizze a testet az utolsó ítéletig, a gyakorlatban rövid időn belül elenyészett, függetlenül attól, hogy templom padozatába, kriptába, vagy sírba - akár padmalyos sírba - történt a betemetés. A néprajztudomány kialakulásakor a figyelem nem fordult e tárgycsoport felé, néprajzi szempontból nem volt érdekes, hiszen a múlt század végén már szinte mindenütt egységes volt, városon és falun egyaránt a forma és a díszítés. A temetkezési vállalkozók által készített fekete, politúros, esetleg papír rátétekkel díszített koporsók szolgáltak mintaként a falusi iparosok, specialisták számára is. Egyéb tárgyi adat híján fel sem merült, a színes, festett, virágozott koporsók emléke egészen 1926-ig. így az emlékezet által elérhető idő a múlt század első fele helyett többnyire kitolódott a XIX. század végére . Pedig Arany János 1847-ben írt A varróleányok című verse megőrizte a múlt században egyes vidékeken még valószínűleg gyakori színes koporsók emlékét: „Lányok, lányok, vegyetek fel Fehér ruhát, s jöjjetek el Ma csak halott-látni, .. .holnap Kivinni zöld koporsómat."

1 Arany János az említett vershez írt jegyzetben már szükségesnek tartotta megjegyezni - vélhetőleg a városi olvasóközönség tájékoztatására -, hogy „ szokás néhol az ifjan elhunytnak koporsóját zöld színre festeni."

2 Népballadáinkban is találhatók még elszórtan adatok színes koporsóra (fehér és vörös márvány kőkoporsó például a Kádár Katában). Jelen tanulmányomban a XVIII. század második feléből, illetve a XIX. század első feléből származó koporsók alapszíneinek színvilágát vizsgálom meg, a váci domonkos templom kriptájából előkerült leletek alapján, összehasonlítva az eddig ismert néprajzi és történeti adatokkal. A koporsók komplex néprajzi-történeti vizs25