Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Művészettörténeti szekció - Kiss Joakim Margit: Ábrázolás, technika és misztérium összefüggései néhány Szentendrén készült műben
Rozgonyi képe is pasztell, mint Kántoré. Témája egy kerti pad - vagy sokkal inkább egy különös, éjszakai sugárzás. Azt kellene mondanunk, hogy a kompozíció majdnem esetlen: a kép fölső sávjára vannak odaszorítva a ház sarka, a fatörzsek, a kerti asztal és szék. A „közeli" motívumok: a pázsitos ágyás, a fövenyes kerti út amazoknál sokkal szegényebb, üresebb: az „üzenet" hordozója egy sugárzó felület, egy szépvonalú kerti paddal, melyre festőjük rátereli a figyelmünket. Kompozíciójában és motívumaiban hasonlít ez a kép Bernáth Ősz című festményére, 24 melynek motívumai: asztalhoz támasztott, használatból kiiktatott két szék, a kint és a bent határán. Annak is különös kompozíciója van: rálátásos, szinte nyomasztógeometria: a terasz és a kert határát alkotó párkányzat. Rozgonyinál a meredeken majd jobbra-balra ágazó kerti föveny ez a szokatlan, csaknem esetlen, a szokásos arányokat nem követő belső tagolás az, ami azonnal elszakítja a képtárgyat az ábrázolástól, és a lélek állapotának jelzésévé avatja azt. Ez a belakott tereptől különszakított pad, az ismeretlen eredetű sugárzás, a barna és zöld színek között (mögött!) megkülönböztethető színgazdagság, az emlékezet által megőrzött, újraidézett körvonalak Rozgonyi képének megkülönböztető jegyei. Bernáthról szólván a tárgyak rejtettsége, a csak a szubjektum számára feltáruló külön élet, az esetlegességnek ható légiesség, a lokális színektől elvonatkoztató mélyfényűség ragadja meg Genthon Istvánt. Tárgyai nem hangosak, 25 a valóságra való visszaemlékezés ihleti, 26 lebegő formakezeléstől, mélyfényű színek ragyogásáról ír. 27 S még hozzáteszi: ezek a víziók az élmények mélységéből fakadnak. 28 Bernáth Esti park című képe 1930-ból való: az előtérben felfénylő pad, ülő leányalakkal, a háttérben sejtelmes, misztikus fények, melyek megvilágítják a park útjainak egy-egy szakaszát, a fák törzseit, a lombok körvonalát. Nem annyira Szónyivel, Bernáth-tal való párhuzam tűnik különösnek ebből a távolságból, hanem az ezekkel egyidejűleg festett más jellegű képek: Rozgonyitól például a Kánai mennyegző, mely a Munkácsy Céh 1934-es kiállításán került bemutatásra. (Reprodukálva: Nemzeti Magazin, 1934. máj. 27.) Annál inkább feltűnő ez a kettősség, mert a Parkban című képpel egyidejűleg hasonló bensőségességről, személyességről tanúskodnak más pasztelljei is: az 1994-ben magántulajdonból kiállított Bejárat a műteremhez, illetve a Kék-arany hangulat, és az esti fényekkel átitatott Szentendrei művésztelep. 29 Utóbbin ott áll maga a festő, háttal a nézőnek. Hogy ezekkel a személyes hangvételű pasztellképekkel milyen viszonyba hozhatók a sokalakos neoreneszánsz kompozíciók - ez továbbra is kérdés marad. Talán még mindig nincs itt az ideje, hogy feltegyük a kérdést: kik is valójában ezek a fiatalok? Összegzés Az 1932-es Kántor kép a természet fenségének, tökéletességének „megemelése" benne extatikus élmény, a felkiáltás hevessége érezhető -, addig Heintz Látképe, Kántor 1934-es Háztetők-je, Rozgonyi Park-ja nem a szenzualizmus fokozására törekszik: 182
