Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Művészettörténeti szekció - Kiss Joakim Margit: Ábrázolás, technika és misztérium összefüggései néhány Szentendrén készült műben

érzékeltetésére alkalmazott vonalkázás. Még egy helyen „lép ki" a fóvos festékkezelés keretei közül: fönt a dombhát közepén, ahol a lila rózsaszínes árnyalatot kap, mintha a fölülről áradó fény meg akarná lágyítani a határozott kontrasztokat. Ez a felületkezelés szintén pasztell hatású: játékos modulálás. Minden eszköze ugyanezt jelzi: a szakadékos fennsíkot kiválasztó alulnézet, az égboltról diszkréten rejtett kévékben hulló fény is érzékelteti, hogy kivételes szépséget, eddig rejtett arculatot látunk, emelkedett pillanatot élünk meg... Ehhez a fölfokozottsághoz tartozik a krétázásnak ható felület-kiegészítés. Nézzük meg összehasonlításként Gráber Margit Temetés-ét.

14 A választékos színek orgiája ez a csöppnyi felület: csupa rafinált kiegészítő szín - s még ehhez is kellett fokozás. A jobboldalon az olajfesték fölött krétázott színfoltokat látunk, melyek már nem is tartoznak mindig tárgyi motívumhoz - csupán a képi egyensúly kedvéért vannak itt. Ennek készítőjéről valóban elhisszük, hogy a színörömért festett - mint azt a vele készített portréfilmben nyilatkozta (SzFM Adattár). Kántor képe a szeme előtt lévő motívumot örökíti meg - de nem másolva, hanem megemelve: az idea magasságába emelve. Nem hagy kétséget az a megérzésünk, hogy az alkotás számára ezúttal valóban gyönyörűség volt. Heintz Henrik táblaképe (Látkép a Szamárhegyről, 1930. k. o.v. 80x95 cm, SZFM tul.), pontos ábrázolás: idősebb helybeliek megnevezik a házak tulajdonosait is. Az Onódi által neoklasszicizmusnak nevezett jelenségről ezt írja Genthon István: „Az Újklasszicizmus cím megtévesztő, mert nemcsak a klasszikus formai ideál újraélesztése az új törekvések célja, hanem a formák absztrakt rendjének új megszervezése".

15 Eredetét magyarázva Picasso művészetével bizonyítja, hogy az a „nagymúltú francia klasszicizmusnak, főképp Ingres-пек hatása alatt elvont szerkezeteit a valóság formáinak tiszta, hideg, rajzos jellegű, és kalligrafikus bájú alkalmazásán keresztül jelenítette meg. A kubizmus térproblémái és kompozíciós szándékai változatlanul megmaradtak, csak a kifejezési forma vált konkréttá: amit ki akar fejezni a belső tartalom, a lényeg továbbra is absztrakt maradt."

16 Genton megközelítésében az újklaszszicizmusnak alig van „sikerült" magyar követője, hiszen annak le kellene mondania a romantikus pátoszról, nem a látványt kellene formálnia,

17 s mellőznie kellene az at-moszférikus hatások felhasználását.

18 Mindebből nyilvánvaló, hogy Heintz stílustörekvése címkét ugyan kapott, de stílusának összetevőit nemigen elemezte senki. Heintz - bár pontos, semmiképpen sem szabatos és merev, - ezen a képén igenis bekalkulálja azokat az esetlegességeket, melyet a „formai teljességre való törekvés"

19 mellőzne. A rálátás, a magasra helyezett horizont a telítettség érzetét kelti. Mégsem ez a kép legfontosabb közlése, hanem a reggeli párás színhangulat. A friss és üde kék-rózsaszín árnyalatok. Hiába vannak itt a zöldek: nem ezek hívják elő a rózsaszíneket, mint ellentétes színeket - Heintz nem patikus. Rafinériája kivételes könnyedségében és érzékenységében keresendő: olyan reggeli színhangulatot képes megragadni, melynek elmúltával eltűnik a pára, s nem ezek az uralkodó színek. Jóval tovább tartott a képet megfesteni, mintsem hogy mindvégig láthatta volna a természetnek ezt az éledését. A 180