Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Művészettörténeti szekció - Verba Andrea: Ja-Ko-Tánia, avagy a mágikus művészet jelenvalósága

dalta fahasábok hallatlan érzékenységű karaktereket adnak. A „csipeszszerű"

4 szobortestek pozitív-negatív formajátékában humor, a zöld, vörös, kék és arany felületek váltakozásában méltóság rejlik. A festés jellegű pác nem tünteti el a fa karakterét, a szobrász plasztikai tagolóelemként használja a színeket.

5 Amíg például Archipenkónál a festés az eredeti anyag hatásait is eltüntette, addig Csutoros számára a 70-es években készült műanyag gömbsorozataitól eltekintve mindig rendkívül fontos volt az anyagszerűség/' Ja-Ko-Tánia szoborsorozata alapvetően csak fában képzelhető el. A nyers, olykor szálkásra irdalt, horzsolt felületek a negatív formáknak is különös plaszticitást kölcsönöznek. A kiszakítottság kettős értelmű. A motívumok ismétlődései, finom elmozdulásai mentén barbár szépséggel bontakozik ki a forma. A lábakon álló, többnyire karcsún felmagasodó figurák a fűrész járta szobortestben megőrzik a hasáb jelleget. A fegyelmezett, koncentrált vonalvezetést életszerű, a spontaneitásból fakadó aszimmetriák gazdagítják. Csutoros alkotásain végigtekintve úgy tűnik, az életmű igazi koherenciáját az a belső szabadság adja, amivel a szobrász újra és újra képes volt visszatérni az origóhoz, a nincstelen és kisemmizett állapotnak ahhoz a fokához, amely már a transzcendenciával határos. A hiánynak ezen az elemi szintjén hihetetlen energiákat volt képes magába sűríteni, amely aztán vulkanikus erővel robbant bele a világba. Ha tehette, ilyenkor alkotott igazán. Ha nem, ekkor élte igazán a szegénylegény sorsot, egészen úgy, ahogy Ady írta: „A szegény legénynek Benn a kalodában Nótaságos nagy dühe jön. De minden hiában: Dühe, botja kárban."

7 Az alkotás folyamatában a teremtést és a pusztítást, a születést és a halált egyaránt megidézi. Janus-arca a figuratestekben is kifejeződésre jut. Minden egyes alakzat kapu és őr egy személyben. Lábait szétvetve figyelőn magasodik a horizont fölé, miközben karjait, szarvait, koronáját fölemelve az égiekkel tart fenn kapcsolatot. A figura testében őrzött alapformáiból hol növény: Tulipán, hol állat: Cerberusz, Rák, hol emberalak: Őr, Férfi, Nő, Király stb. látszik kibontakozni. De egyetlen alak sem áll meg önmagában, a formák egymástól terhesek, azaz önmagukat egymásban hordozzák. Míg a „csipeszszerű" testalkat révén minden figura a legelemibb szinten is a születés bélyegeként viseli magán a hasítás okozta kettősséget, a megosztást, az egység elvesztését, addig a Mózes-tábla törvénytábláit tükrözve nemcsak viseli, hanem jelszemen fel is mutatja ezt. Felmutatásában azonban épp a szövetség, az egység jelképévé lesz. ígérete szerint a törvény betartásával, teljesítésével visszaállítható az egység, a teljesség. A magasba emelt törvénytáblákat középen az „ember fölötti" jelenlétére utaló négyzet alakú aranymező köti össze. Ja-Ko-Tánia tehát önálló, mitikus univerzum. Az önmagukat jelként felmutató figu167