Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Viszóczky Ilona: Szempontok a Bódva-völgye néprajzi körülhatárolásához

völgyének vasútja is, ami az elmúlt évszázad gazdasági kapcsolatrendszerének egyik fő erét alkotta, s az érintkező tájak népét is összekapcsolta a távolabbi városokkal és vidékekkel. Mindezek hatására szervesült részleteiben a polgárosodás folyamatában a Bódva-völgy paraszti műveltsége, s ebben az időszakban figyelhető meg hatása az érintkező vidékek falvaira is. A vizsgált terület alapvető meghatározója az aprófalvas településszerkezet. Az ebből adódó társadalmi, gazdasági, kulturális vonások ellentmondásossága az 1970-es években a regionális kutatások központi kérdése volt. A témakörben megjelent publikációkban szintén felismerhetők azok a gondolatok, amelyekben már a két világháború közötti időszakban összekapcsolódott egymással a magyar néprajz és a falukutató mozgalom, illetve a néprajzi érdeklődésű szociográfia.

16 Azonban az aprófalvak, konkrétan a csereháti aprófalvak sorsát és lehetőségeit taglaló vita sem vont le közvetlenül tanulságokat a hagyományos műveltség változásáról, a kultúra állapotának alakulásáról.

17 A mai Magyarországon a Dunántúl - a Mezőföldet leszámítva - és az ...szakiközéphegység vidéke aprófalvas területek. Az 1970-es években ez kb. 1600 települést (az összes hazai településnek több mint fele) jelentett mintegy 800 ezer lakossal.

18 A domb- és hegyvidéki falvak életmódja, gazdálkodásuk jellege alapvetően más volt, mint az alföldi falutelepüléseké, s az előzőek esetében fokozottan mutatkozott meg az ellentmondás a hagyományos településszerkezet és a második világháborút követő évtizedek gazdasági életének új típusú térszerkezete között. A gyenge megtartóképesség, a termelés és az életmód korszerűsége közötti ellentmondás, az életkörülmények modernizálásának megakadása az időszakosan távolban vállalt munka (ingázás) és az elnéptelenedés formájában jelent meg. 1980-ban a naponta ingázók száma a teljes kereső népességnek kb. 20%-át tette ki: több mint 1 millió fő utazott naponta távolabbi munkahelyére.

19 A vizsgált terület népességgyarapodása döntően a helyi mezőgazdaság népességeltartó képességétől, annak változásaitól függött. A domb- és hegyvidék, így a Cserehát korábban sem tudta ellátni az ott élő népességet, amit részben a máshol vállalt munka, részben pedig a nagymérvű kivándorlás lazított fel. Mindez nem csupán magyarországi jelenség, hiszen a mezőgazdaságban lezajló „ipari forradalom" NyugatEurópában és a tengeren túl is a mezőgazdaságból élők számának csökkenését és a falusiak elvándorlását eredményezte. A mezőgazdálkodás átalakulása másutt is differenciálta a településállományt: egy részüknél a hanyatlás, más részüknél a városiasodás következett be. Amíg azonban Nyugat-Európa nagy részén a 2000 lakosnál alig népesebb helységek szinte városias települések, addig nálunk a gyenge adottságú vidékek falvai méltatlan hátrányokat jelentettek megmaradó népességük, társadalmuk számára.

20 Az elvándorlás, a népességcsökkenés okai között a gazdasági folyamatokkal csak részben összefüggő, s azon kívüli okok is szerepet játszottak, amelyek - közvetlenül vagy közvetve - befolyásolták a falusi közösségek műveltségének arculatát, változását 118