Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Viszóczky Ilona: Szempontok a Bódva-völgye néprajzi körülhatárolásához

néprajzi vidékeket választ el egymástól. A palócság és a Cserehát tradicionális műveltsége karakteresen különbözik, a Galyaság kulturális mibenléte pedig közel sem ilyen egyértelműen tisztázott.

8 A föntieket szem előtt tartva tehát elmondhatjuk, hogy a Szomolnoktól délre eredő Bódva felső szakaszán hegyvidéki jellegű, bányász és iparos településeket érint, s szurdokvölgye dél felé haladva, fokozatosan tágul ki a mezőgazdálkodó vidékek felé, elsősorban a Miskolci kapuhoz közeledve.

9 A felső szakasz mentét a népesség a fémbányászat és a hámoripar révén vette birtokba, s településeiben az Árpád-kortól kezdve német, különböző szlovák és magyar csoportok műveltsége és nyelve ötvöződött.

10 A síkvidék felől a folyóvölgyön benyomuló mezőgazdálkodás és ezzel párhuzamosan az erdővidék irtási folyamata jellemzi a táj lakóinak előretörését. A síkvidék kapujában megtelepült, a megyének nevet adó Borsod földvárának kialakításától az ember tájformáló tevékenységének hosszú folyamata vezetett a folyó-mente egészének betelepüléséhez. ' ' A mezőgazdálkodó falvak kialakulásának különböző lehetőségeket nyújtottak a szurdokvölgy teraszai, s ezek az adottságok máig befolyásolják az egyes települések gazdasági helyzetét, erejét. A XVIII. századi telepítési hullám - etnikailag és vallásilag - új árnyalatokkal gazdagította a műveltségi képet. Ugyanakkor folyamatosan ható tényezőként kell számba vennünk а В odva-völgy közlekedő folyosó, völgyi folyosó jellegét, aminek a korábbi századokban, egészen a trianoni határok megvonásáig kiemelkedő jelentősége volt: amíg a Hernád völgyén Kassa és Eperjes, a Sajó völgyén Rozsnyó és Rimaszombat vidéke volt elérhető, addig a Bódva völgye mindkét területtel kapcsolatot tartott.

12 Ebben azonban történetileg változott az egyes központok helye jellege és szerepe, s más-más történeti, gazdasági, társadalmi tényezők hangsúlyozták Edelény, Szendrő vagy Bódvaszilas jelentőségét. A jellegadó, vásáros települések szerepe elsősorban a Bódva-völgy és az érintkező területek, különböző földrajzi-gazdasági „szintek" javainak cseréjében, közvetítésében nyilvánult meg, s elsősorban ez a közvetítő szerep adta a völgy műveltségének meghatározó jegyét is.

13 Nagy óvatossággal kell megítélnünk azonban a Bódva völgyének közvetítő szerepét, figyelembe véve a történeti változások különböző szakaszait. A völgy településeinek lakói a XVIII-XIX. században főleg Kassán, Mecenzéfen, Szepsiben, valamint Miskolcon és Sajószentpéteren szerezték be a kézműves árukat, de a völgy erőteljes csereforgalom helyszíne is volt, s időről időre megjelentek a településeken a Felföld vándorárusai.

14 Hasonló volt tehát e vidék gazdasági térszerkezete, mint a Sajó- és a Hernád-völgyé: a felső, iparosodott vidékeket kapcsolta össze a mezőgazdálkodó síkvidékkel, maga azonban inkább közvetítő szerepet vállalt, s gazdasági súlypontjai a völgy északi és déli végein helyezkedtek el. A gazdaság térszerkezetét a lassú polgárosodás, a társadalmi munkamegosztás fejlődése - elsősorban a vidék bányászata és ipara révén az 1870-es évektől

15 - formálta, de különösen a trianoni határok megvonása gyakorolt erre jelentős hatást. Ezek révén nőtt meg az edelényi vásár jelentősége, s alakultak ki a helyi piacok csakúgy, mint a kisiparok helyi igényeket kielégítő műhelyei. 1896-ban épült meg a Bódva 117