Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Tóth Judit: Táplálkozásvizsgálat Budakalászon

A gyümölcsöknek hangsúlyos szerepe volt a karácsonyesti étrendben. Aszalással tartósítottak szilvát, almát, esetleg körtét és cseresznyét, de csak saját szükségletre. A hegyközség fennállása idején, 1938-tól meg nem valósuló terv maradt egy községi gyümölcsaszaló létesítése, Pomázzal közösen. ' ' Szeszfőzdébe Pomázra jártak a gazdák. A termékfelesleget mindenkor könnyű volt eladni. A nagyobb gazdák, akik között volt, aki bolgárkertészeket, csányi dinnyéseket foglalkoztatott, a gabona-, zöldséges gyümölcsféléket saját fuvarral vitte Pestre, és felvásárlóknak adta el. Kisebb menynyiséget - a két háború közti időben - eleinte az újpesti piacra, később Csillaghegyre vittek háton - ide házhoz, állandó helyre baromfit, tejet és tojást is. A Klinger-gyár beindulásával a gyári munkásoknak, majd a betelepülteknek helyben mindent el tudtak adni a háztól: friss zöldséget, gyümölcsöt, tejet, tojást. Tejtermékekkel nem piacoztak, kis mennyiségben csillaghegyi és helyi családokhoz vittek tejfölt, túrót. A tejfeldolgozással nem foglalkoztak, leginkább a tejet adták el. A falubeliek közül senkivel sem beszéltem, aki élelmiszerért piacra ment volna. Vajat, sajtot a vegyeskereskedések is tartottak. Saját boruk kevés és rosszminőségű volt ebben az időszakban. A bort a férfiak és az asszonyok is fogyasztották, és a helyi, bornagykereskedéssel is foglalkozó vendéglőstől vásárolták a mátraalji és homoki (kiskunmajsai) borokat. A sört szintén helyben vették, alkalmanként. Az állattartás nem volt nagyjelentőségű. Egy vagy több pár lovat igyekeztek tartani a gazdák, hiszen a fuvarozás fontos kereseti lehetőség volt a XIX. század közepe óta. Tehenet egyet-kettőt tartottak, borjút neveltek, de kevés családban volt több tehén is. Előfordult, hogy 40 holdas család nem látta szükségesnek a tehéntartást, iparosok lévén a tejet a rokonoktól kapták, a lej termékeket helyben vásárolták. Kevés volt a tehén,

12 ezt a számoknál életszerűbben bizonyítja egy 1924-es pásztorfogadási jegyzőkönyv, melyben egyetlen pásztor őrizetére bízzák a falubeli teheneket, üszőt, sertést, kecskét, még a tenyészállatokat és istállójuk rendben tartását is.

13 A csürhe kihajtására már nem emlékeznek, de a tehenek és a kecskék mindig együtt jártak a csordában. Mind a kettőt a tejéért tartották. Juhot a húszas években már nem találunk, nem is fogyasztják. A máshol szokásos húsvéti bárány helyett olykor sütöttek gidahúst - omlós, szag nélküli húsáért szerették. A marhahús főleg a németek ünnepi étrendjén szerepelt, alkalmanként vették a mészárosoktól. Borjút ritkán háznál is vágtak. Disznót legalább egyet mindenki nevelt, gazdacsaládok kettőt-hármat vágtak egy télen: decemberben az ünnepekre, januárban és februárban a kamra feltöltésére, tartósításra. Sok húst füstöltek és pácoltak. A füstölt élelem egészen az aratásig kitartott, a zsír és a szalonna egész éven át. Zsírozóként a szerbek ételeiben jelentős volt az olaj, mások a disznózsírt használták, böjtben a vajat, illetve - a beszolgáltatások idejétől a termesztett napraforgó után kapott - olajat. A téli ünnepek ételei disznóhússal készültek. Mire elfogyott a friss hús, a böjt után, a tavaszi vasárnapokra és ünnepekre tyúkot vágtak. Húsvétkor, kisbúcsúra (május 3.) tyúkhúsleves főtt, de olykor már űrnapjára, pünkösdre csirkét tudtak vágni. A lako112