Sin Edit szerk.: Szőnyi István bibliográfia (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 2., Szentendre, 1995)

Szőnyi István a művészeti lexikonok tükrében "Szőnyi István festő, szül. Újpest 1894. jan. 17. Budapesten tanult festeni s elmélyedt tanulmányú, tömör, egyszerűsített alakú képekkel (Újságot olvasó férfi, Önarckép stb.) keltett feltűnést." /1926/ "Szőnyi István festő. Újpest, 1894. jan. 17. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán és Nagybányán Ferenczy Károly mellett kezdte, majd hazatérve a háborúból, Réti István mellett folytatta. 1920-ban állított ki először, ugyanebben az évben kollektív kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban, mikoris a Szinyei Társaság tagjául választotta és nagydíjával tüntette ki. Mikor 1924ben az Ernst Múzeumban második kiállítását rendezte, már jelentékeny tényező volt művészi életünkben s Aba-Novákkal, Patkóval és másokkal egy jellegzetes stíluscsoportot alkotott, mely a plasztikai tömegek ereje és a festői kezelés gazdagsága által egyaránt kitűnt. Később ez a stíluscsoport széthullt, mindenki egyéniségének megfelelő utat választott. Szőnyi művészetében ekkor a plasztikus elemek helyét a lágy színakkordok foglalják el, a konstruktív törekvések kontemplativ, hangulati tényezőknek engedték át helyüket. Szőnyi művészetének ezóta nélkülözhetetlen elemévé vált a tájkép és a plein airnek, a luminizmusnak egy sajátos típusa, amely napjaink legjobb magyar festőinek közös vonása. Szőnyi újabb kiállításain (1929, majd római kollégiumi tartózkodása után 1931, s ismételten kisebb kollekciók) ez a stílus fokozatosan bontakozott ki. Jelenleg egyik vezető mesterünk, aki számos kitüntetést is nyert mind itthon, mind külföldön. Gombosi." /1935/ "Szőnyi István (Újpest, 1894. jan. 17. - Zebegény, 1960. aug. 30.) festő és grafikus, Kossuth-díjas, a modern magyar művészet egyik kiemelkedő alakja. A főiskolán és Nagybányán Ferenczy Károlynál és Réti Istvánnál tanult. 1920-ban állított ki először s már ugyanebben az évben megrendezte első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban, melyet 1924-ben a második követte. Egyik első képe -Kettős arckép, 1917 - mintha a gödöllőiek hatását mutatná. Önarcképének (1921) zöldesbarnás, kemény és rajzos stílusa Rembrandthatására oldódni kezdett nagyméretű aktos kompozícióin (Fürdés után, 1921; Bethsabe, 1923), amelyeken a súlyos formák tompa aranybarna tónus-13-