Sin Edit szerk.: Szőnyi István bibliográfia (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 2., Szentendre, 1995)

ban derengenek. E képei nagy hatással voltak fiatal kortársaira, Aba Nóvák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. Nyarait, később minden szabad idejét Zebegényben töltötte, ahol a Duna-kanyar, a család, a földművelő lakosság a festői motívumok megszámlálhatatlan sokaságát kínálta neki. Pályája kezdetétől szívesen készített rézkarcokat, köztük olyan remekműveket, mint a Behavazott falu (1927). Részben a reneszánsztól ihletve több óriási méretű alakos kompozíciót festett (Gyümölcsszedők, Átkelés a Dunán, 1928). Ezek után olyan fő művek következtek, mint a brueghelien karakterizáló Zebegényi temetés (1928) vagy a magyar falu békés idillje, a Zebegényi est (1928). Rövid római tartózkodása után ( 1929) palettája színesebbé vált (Eladó a borjú, 1933), az okkerek, lilák és barnák erősödtek koloritjában (Este, 1934. Nemz. Gal.). A harmincas évek közepétől többnyire temperával, világos, finom színekkel festette fő műveinek sorozatát, az egyik legszebb Duna-kanyar táját (Szürke a Duna, 1935), a ház előtt ballagó két falusit (Hazafelé, 1938), a legrafináltabban artisztikus kompozícióját (Esernyők, 1939), a látomásszerűen sugárzó Kerti padot (1943) vagy a nagyvonalú és heroikus Anya kislányával (1944) c. képét. 1937-től a főiskola tanára volt. Szerkesztette és részben írta A képzőművészet iskolája с könyvet (1941) és írta a Kép címűt (1943). A felszabadulás után hatalmas feladatokat kapott, amelyek közül a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja számára készített, két összefüggő, összesen 100 m -es sorozata emelkedik ki (1952) monumentális, nyugodt kompozíciójával. 1954ben nagy kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban. Halála előtt Zebegényben élt, ahol tájképeket, figurális kompozíciókat festett, mesteri gouache-okat és rézkarcokat készített. 1963-ban a Nemzeti Galériában rendezték meg emlékkiállítását. Zebegényi műtermét múzeummá alakították át. Genthon István. " /1968/ -14-