G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Fehér Dezső: Blaskovich Ernő, Kincsem, a csodakanca tenyésztője (A tápiószentmártoni ménes története)

FEHÉR: BLASKOVICH ERNŐ, KINCSEM, A CSOPAKANCA TENYÉSZTŐJE 147 Bár felnevelte, de fényes pályafutását már nem érte meg Blaskovich az 1910-ben született, Miczi nevű kancájának, amelyről minden szakértőnek az volt a véleménye, hogy a dédanyja, Kincsem legkiválóbb és legméltóbb ivadéka volt. De sem az emberek, sem a telivérek sorsát nem lehet kiszámítani... Á Hesp Róberttel történt elválás után - amelyről később még említést teszünk - a nagyszerű Robert Smart és John Reeves kivételével elég gyakran változtak a tápiószentmártoni lovak angol trénerei. Miczi mint csikó T. Ball-tól az egykor világhírű Fred Webbhez került, aki azonban nem volt olyan kiváló tréner, mint lovas. Már május közepén kihozta a dédanyjához hasonló nagyrámájú de a leírások és a megmaradt festmények szerint annál sokkal szebb küllemű Miczit és az egymás után két nyeretlen versenyben nyeretlen maradt. Ekkor Luczenbacher Miklós, aki Blaskovich Ernő halála után az istálló menedzsere lett, a szakma legnagyobb meglepetésére egy 26 éves kezdő fiatalember, ifj. Mravik Pál számára kért tréneri engedélyt, és a tápiószentmártoni ménes lovait - közte a két versenyben indult és nyeretlen Miczit is - a gondjaira bízta. (Úgy látszik, Luczenbachernek nemcsak a lovakhoz, az emberekhez is kiváló szeme volt! 50 évig trenírozott a neve előtt lévő ,4fjabb" jelzőt mindvégig viselő, a közönség kedvencévé vált Mravik, több mint 2000 győzelmet aratva.) A fiatal tréner a Kiscsákóról, a Geist birtokról Pestre kerülve, lovaival az angol trénerek között is kitűnő eredményeket ért apjától nyilván megtanulta a mesterséget, mert Miczi kicserélt lóként szerepelt keze alatt (a többiek is). További 14 szereplésében már csak egyetlen egyszer talált legyőzőre, amikor a tréner szándéka ellenére, de a menedzser utasítására, még „félfitt" kondícióban Bécsben a Trial Stakesben csak második lett. 1914 nyarán már megvolt a terv, hogy a dédanyjához hasonlóan júliusban Angliába mennek, - amikor kitört az I. világháború és véget vetett e kiváló kanca fényes karrierjének... Győztes utódok Angliában, Németországban A ménes örökösei, akikről e tanulmány végén még röviden megemlékezünk, megtartották az alapító végakaratát: 7-12 tenyészkancánál sohasem volt több a ménesben és legfeljebb ugyanennyi összesen tréningben illetve felnevelkedés alatt. így aztán a Kincsem-utódok Európa minden országába eljutottak, sőt még a tengerentúlra is. Levél érkezett Angliából 1974 nyarán e sorok írójához, amelyet egy kiváló angol sportember írt, aki nemcsak versenyzéssel, hanem pedigrékkel is foglalkozott. Tudatta, hogy Polygamy nevű hároméves kancája, Kinisem Budagyöngye vonalán 13. anyaági leszármazott, győzött az Angol Kancadíjban! A Csodakanca egy jelentős ága az Ollyan nincs vonalból Németországba került és a Gestüt Röttgen (kölnivíz-gyáros família) tulajdonában ebből az ágból minden ivadékot „W" kezdőbetűvel neveznek el. Az 1987-ben született Walesiana, all. leszármazott, a német szaklap, a Sport Welt szerint olyan imponálóan győzött Waldemar Zeitelhack tulajdonában és színeiben az „1000 Guienas" versenyben, hogy az újság szerint „... a kanca klaszszikus győzelme most újra felélesztette a Kincsem legendát..." VI. Kincsem nimbusza Érmek, kisplasztikák, sorsjáték Kincsem már életében legenda volt: pezsgőt neveztek el róla, napba néző szárnyas táltost ábrázoló érmet készítettek. Kincsem sorsjátékot neveztek el róla, stb. A valósághoz leghívebb kisplasztikát Tóth Béla szobrászművész készítette 1980-ban, egy budapesti nemzetközi telivérkongresszus emlékére.