Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

féle ipart űző mesterből álló testületeik megalakítását sem. A rác paplanos-, szűcs-, szappanosmesterek elakadt céhalakítási kísérlete öszszefüggött a szerbek csökkenő számával.

309 A városi mesterek, ha nem tudtak céhlevelet váltani, a 19. század elején is vidéki mesterként más városok céheibe iratkoztak be. Legtöbb esetben az óbudai vagy budai céhet keresték meg, és kérték felvételüket. Az ilyen mesterek csak fél taksát fizettek, nem kellett remeket készíteniük, joguk volt azonban arra, hogy legényeket, inasokat alkalmazzanak. Volt olyan megoldás is, hogy több helységben azonos szakmát űző mesterek közös szervezetet hoztak létre. Ilyen volt például 1812-ben a pilisi járási takács- és a pilisi járási mészároscéh, amely Szentendrén kívül a környék mestereit is egyesítette.

310 A mészárosok céhlevelüket 1826-foan megújították, és a szervezet központja Szentendre lett. Bár ilyen közös céhek esetében az összes mester csak „vidéki" mester volt (= a szentendreiek is), a hovatartozást szigorúan vették. 1857—1858-ban, amikor a szentendrei mészárosok be akartak iratkozni a pesti céhbe, azzal utasították el kérésüket, hogy csak a helyi céh tagjai lehetnek.

311 Az 1813-as céhszabály eltiltotta a legények szervezkedését, ami másfél évtized múlva országos illegális mozgalom indítóoka lett.

312 Ez Szentendrét nem érintette, mivel a mestereknek a 19. században is igen kevés volt a legényük. A mezővárosokhoz, falvakhoz hasonlóan nem volt különösebb probléma a mesterfelvételek körül sem. Az önállósulni kívánó mestereket több-kevesebb vita után a céhek befogadták, ha a jelentkezők a taksákat és egyéb költségeket megfizették, és megfelelő szakmai képességekkel rendelkeztek. Ebben az időben Pesten és néhány fejlődő városban a mesterfelvételek évekig húzódtak el.

313 / Igen nagy problémát jelentett azonban a falvakban és mezővárosokban a kontárok eltiltása. A falusi és mezővárosi kontárkodás azokon a területeken alakult ki elsődlegesen, ahol a kézművesek szegények voltak, nem tudták megfizetni a céhtaksákat, illetőleg az ipar mellett mezőgazdasággal is foglalkoztak, és emiatt nem részesültek — a kötelező vándorlással egybekötött — céhes képzésben.

314 A szentendreiek különösen éles harcot vívtak. Kérvényekkel ostromolták a szolgabírót, a megyét, a helytartótanácsot, hogy tiltsa el a kontárokat, falusi mestereket. Ezek munkájára pedig a lakosságnak nagy szüksége volt. Az intenzívebbé váló mezőgazdasági árutermelés jó piacot teremtett a mezőgazdasággal kapcsolatos iparok számára, amit a céhes mesterek nem tudtak megfelelően kihasználni. Elsősorban a molnárok, kádárok tiltakoztak a kontárok tevékenysége ellen.

315 Különösen éles vita volt a molnárok esetében. A céh mellett a malomtulajdonos gazdák is foglalkoztak lisztárulással, akii 95