Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

— háza 6-nak — szőlője 2-nek — nincstelen volt 2. Az újabban beköltözött és stabilizálódott réteg tartozott e csoportba. Köztük viszonylag kevés a nincstelen, de a komplex gazdaság is. A beköltözők már szereztek bizonyos vagyont, de csak lassan gazdagodtak meg. Számukra legelső feladat a ház- és szőlőtulajdon megszerzése volt, ezt követte — a lehetőségekhez képest — a szántó és az állatállomány. Szentendre: d) csoport esetén (349 család) — komplex gazdasága volt 25-nek — háza, szántója, szőlője 76-nak — háza, szőlője, állata 5-nek — háza, szántója 2-nek — háza, szőlője 116-nak — háza, állata 2-nek — szántója, szőlője 8-nak — háza 40-nek — szőlője 41-nek — állata l-nek — nincstelen volt 33. Izbég: d) csoport esetén (52 család) — komplex gazdasága volt 15-nek — háza, szántója, szőlője l-nek — háza, szőlője, állata 2-nek — háza, szántója l-nek — háza, szőlője 21-nek — háza, állata l-nek — háza 9-nek — szántója l-nek — nincstelen volt 1. A lakosság legszélesebb rétege a 19. század első felében nem szakadt el a várostól. Az e csoportba tartozó népesség erősen polarizálódott, a szegényebbek és gazdagabbak rétege elvált egymástól. A gazdagabb lakosság a hosszú idő alatt jól fel tudta szerelni gazdaságát: a ház mellett nagyobb szőlőterületet vásárolt, ezen felül — a biztonságra törekedve — szántót, állatokat szerzett. Mellettük a szegény réteget (nincstelenek, csak kisebb szőlővel és házzal rendelkezők) a gazdagabb szőlőtermelők által teremtett munkaalkalom stabilizálta. Szentendre és Izbég állatállománya az 1828-as összeírás idején sem volt jelentős. Számszerű megoszlása a következő képet mutatta: 91 \