Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

Vizsgálat alkalmával ellenőrizték az adatok helyességét. Például 1783-ban Szabó János került börtönbe iratai miatt. Útlevelében az állt, hogy nős, azonban felesége nem volt vele. Azt állította, összevesztek az úton, és ezért elhagyta az asszonyt. Volt azonban nála több női ruha, amiből arra következtettek, hogy elüldözte és kirabolta feleségét.

282 1782-^ben egy csapat gyanús személyt zártak börtönbe. Az egyik férfinél sok keszkenő volt, és a városi tanács gyanakodott, hogy lopta a pesti vásáron.

283 Hasonló okból vádoltak 1775-ben néhány elfogott asszonyt is. Állítólag ők is a budai és pesti vásárokat látogatták, majd Szentendrén árulták az összelopott holmit.

284 1792-ben a városi tanács egy osecsemőgyilkos cselédlány felett ítélkezett, aki megszületett gyermekét egy félreeső kápolnában magára hagyta.

285 A városi tanácsnak időnként nehéz volt igazságot tenni. 17454>en Gyukics Simon panaszkodott a tiszttartónál. Kocsiját kénytelen volt az utcán tartani, mert az udvarban szűk a hely, és az nem fért el ott. Egyik éjszaka a környéken lakodalom volt, és a hazatérő részeg vendégek tönkretették a kocsit. A tulajdonos feljelentést tett, azonban nem a tettest panaszolta be. Ezért a városi tanács még őt büntette meg, és nem tett lépéseket a garázda felderítésére.

286 A városi tanács közigazgatási, bíráskodási vonalon azért került nehéz helyzetbe, mert nem tudott helyesen dönteni a szőlősgazdák, valamint az iparosok és kereskedők vitáiban. A túlzott önállóság a tanács részéről nem tetszett az úriszéknek és a megyének sem. A jogos és jogtalan panaszok, a városi autonómiával palástolt vitatható döntések problémája Ráby Mátyás ügyével kapcsolatban teljesedett ki. RÁBY MÁTYÁS SZENTENDRÉN A városi tanács tevékenységével kapcsolatos panaszokkal az úriszék már a 18. század közepe óta foglalkozott. 1745-ben Bogarics József esküdtet kellett elszámoltatni a kilenced felhasználásáról. Számadása szerint a kilencedből kifizették a földesúrnak a járandóságot, megadták a tisztviselők fizetését, cserepet vettek a városházára, a pénz zöme azonban téglára és fára ment el. A kilencedből megvásárolt téglát részben a város szükségleteire fordították, részben eladták, a fennmaradó rész pedig ajándék lett: az esküdteknek, az egyháznak és a városi tanács feletteseinek. Bogovics esetében probléma volt a fával is. A tanács magas össze69