Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

sorban a házak fa és nád részeit érintette, a berendezésekben azonban nem tett kárt.

276 1790-ben januárban ütött ki tűz. 27 ház égett le, és ezen kívül 12 ház nélküli lakót ért károsodás. Egy egész utca égett porrá, ahol főként szőlőtermelők laktak. A kár összesen 2533 Ft volt.

277 A Duna-parti réteket az árvizek látogatták. A város pomázi határában levő mocsár és maga a Nádas-tó is az árvizek után maradt vissza. A Duna árja azonban időnként elérte az alacsonyabban fekvő házakat is, 1744, 1748, 1768, 1770, 1775, 1780, 1781, 1789, 1795, 1799 voltak az árvizes évek.

278 A legnagyobb víz 1775чЬеп volt, amikor 167 házat vagy egyéb építményt ért károsodás, és összesen 11 825 Ft érték pusztult el. Főként a vályogból, sárból épült házak, kamrák dőltek össze, de károsodtak a kőépítmények is. Elpusztult az érintett műhelyek berendezése, néhol egyes bútorok és ruhaneműk. Egyes esetekben nádat, szalmát, gabonát is feljegyezték a károk felmérése alkalmával. Az 1775-ös árvíz a 18. században a Duna legveszélyesebb áradása volt, amely más városokban is — például Pesten, Vácott hasonló károkat okozott. Pest megye ezért lépéseket tett a szabályozás megkezdésére. 1789-ben ismét jelentős árvíz volt a városban. Ekkor a károsultak száma 135 volt, az összes kár 6307 Ft. Az egyes házak, műhelyek, egyéb építmények esetében a kár jelentős összeget tett ki, és a Duna elöntötte a parton levő szántóföldeket is.

279 A természeti csapásokat követően a házakat újjáépítették. A meggazdagodó családok vállalták ezt a feladatot, és a város utcáin a 18. század végén egyre több kőből épült, a tűznek jobban ellenálló tetőzettel fedett ház állt. A tönkrement családok jó része hazátlan zsellér lett, hiszen saját erejéből nem tudott talpra állni. Az árvizek, tűzesetek így sajátos módon járultak hozzá a város lakosságának további vagyoni differenciálódásához. A városi tanács egyik fontos feladata volt a bíráskodás. Nemcsak a helyi lakosok közti vitákban döntöttek, hanem elláttak közrendészeti feladatokat is. A tolvajokat, csavargókat letartóztatták és azok felett ítélkeztek. Az idegenek a vándorló mesterlegényekhez hasonlóan — csak elbocsátó levéllel, vagy más igazolással jöhettek be a városba. Ha valakinek nem voltak rendben iratai, azt elmarasztalták.

280 A megyei törvényhatóság igyekezett korlátozni a városi tanács büntető tevékenységét. 1778-ban elrendelte, hogy ok nélkül ne fogják el a más megyékből a városba jött személyeket, ha pedig számukra a továbbutazáshoz igazolást adnak, ezért ne szedjenek külön pénzt.

281