Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

a kamarának az évi árendát fizették — a városi tanács egyéb jövedelmekkel is bírt. Szentendrén több városi pince volt, amit évente rendszeresen bérbeadtak a szegényebb szőlősgazdáknak.

254 Vágóhidat tartottak fenn, volt a városnak saját rétje és tulajdonában voltak a Szentendrével szemben levő szigetek is. A kisebb királyi haszonvételekből származó jövedelmekkel szintén a tanács rendelkezett. Ezt rendszerint bérbeadták, hogy a kezelést meg tudják könnyíteni (pl. a mészárszéktartási jogot, piaci vámokat stb.). A város számára jövedelmet biztosított — az urbárium keretei között — az erdő is. A téli hónapokban a város napszámosokat fogadott, akik nagyobb menynyiségű fát vágtak ki. 1788 decemberében pl. 72 fő dolgozott, 521 ölet vágtak ki,

255 1791-ben 805, 17924>en 826 öl volt a kivágott fa menynyisége.

256 Ezt azután eladták a város lakóinak,

257 illetőleg a város szükségleteire használtak fel belőle (pl. iskola, -kórház fűtésére).

258 Az erdőkhöz hasonlóan jövedelmezett a városi rét is. Nyaranta 10— 12 napszámost fogadtak, akik a szénát learatták,

259 és a termést szintén a lakosság vásárolta meg.

260 Már a 18. században működött Szentendrén téglaégető. Ezt a jogot a város szintén bérbe adta. A tégla jórészét a város középületeihez használták fel, ahol először alkalmazták — a kő mellett — ezt az építési módot.

261 A város fő kiadása a már tárgyalt földesúri árenda és a városi alkalmazottak fizetése volt. Ezen kívül jelentős összegeket használtak fel a városi épületek fenntartására, a kórházra,

262 és a felsőbb utasítások nyomán a század végétől az utakra is. Mivel a városi kereskedelem főként hajón bonyolódott le, a szentendreiek korábban nem fordítottak nagy gondot az utak rendbentartására. 17784эап az uradalmi prefektus kérte, hogy birtokigazgatási érdekből a postautakat hozzák rendbe Öbuda és Szentendre között.

263 17834эап a megye fordult hasonló kérelemmel a városhoz.

264 1790-ben még mindig probléma volt az Óbudára vezető úttal, ezért szerződést kötött a szentendrei tanács a szomszédos és az útjavításban érdekelt Pilisvörösvárral a javításról.

265 Nem volt mentes a város a katonai terhektől sem. Bár a kiváltságolt lakosság hadiadót is fizetett, időnként katonákat kellett állítaniuk,

266 vagy csapatokat szállásoltak be Szentendrére. 1788-ban 35 családnál helyeztek el katonákat,

267 ugyanakkor terményeket (takarmányt és élelmiszert) is szállított a város a hadsereg részére.

268 Az 1738 óta adómentes papi földek területét az egyházi személyek a tilalom ellenére növelni kívánták. Ezért 1765^ben rendelkezés érkezett az úriszéktől, hogy az egyházi személyek 1738 óta szer66