Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

mustja egy hónapig állt, de a tiszttartó nem vette be. A must forrni kezdett, idegenek ittak belőle. Zvetin János 30 akó mustot hagyott a szőlőben — gazdátlanul —, amit kilencednek, illetve tizednek szánt. Nem vették el tőle, és így idegen csavargók — nádcsövön keresztül — megitták egyharmadát. Az átvevő állomásokon arra hivatkoztak, hogy kevés az edény. Azonban még akkor sem vették át a mustot, ha volt elegendő hordó vagy kád. A gazdák kénytelenek voltak azt saját edényeikben tartani, néha arra sem volt lehetőség, hogy a szekérről levegyék. Előfordult, hogy az átvételért fizetni kellett.

242 A tiszttartó és a város között a vita lassan csitult el. 1768-ban már újra a városi tanács szedte a kilencedet és kevesebb volt a panasz. 1772-ben elkészült a város úrbéri tabellája,

243 amely szerint — mint említettük — Szentendrén 25 38/32 jobbágytelek volt. A tabellában meghatározták a szántóterületek és a telekhez járó rétpótlékok nagyságát, a hazátlan zsellérek szolgáltatásait. A házas zsellérek és jobbágyok számára is ugyanúgy előírták a kilencedet, robotot, ajándékokat, mint az ország más községeiben. Az úrbéri tabella összeállítása során felmérték a határt, az egyes családok szántóföldjeit, azonban a szolgáltatások megjelölése formális volt, mivel azt sohasem hajtották végre.

244 Összeállításával inkább csak nyomást akartak gyakorolni a városra, hogy milyenek lehetnének szolgáltatásaik, ha nem fogadják el a kamarával mint földesúrral kötendő szerződést. 1772-ben már a királyi tanács sürgette, hogy a szentendreiekkel a szerződést mielőbb kössék meg. A felelősségre vont úriszék magyarázkodott az ügy elhúzódása miatt. Arra hivatkoztak, hogy a szentendreiek nem hajlottak a szerződésre, ezért nem lehetett velük eredményt elérni.

245 1772. dec. 9-én végre megszületett az egyezmény. Főbb pontjai a következők voltak: — a város évente 6000 Ft taksát fizet az uradalomnak — a fa beszerzése az úrbéri előírások szerint történik: az erdő az uradalomé, de a lakosok vághatnak fát — a szentendreieket nem falusi jobbágyoknak, hanem városi lakosoknak tekintik — a kilencedet és a tizedet a város szedi be, amiről köteles számadást vezetni — az egyes lakosok előre megválthatják adóikat — a papi földek után továbbra sem kell kilencedet fizetni.

246 Az úrbérrendezést követően a város kiváltságai tovább növekedtek. 1777-ben országos vásártartási jogot kaptak a királynőtől.

247 A város lakosainak tulajdonába és az uradalomhoz tartozó földterületek pontos elhatárolása után lehetőség nyílt a város jövedel63