Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)
mének rendszeres felmérésére és ellenőrzésére. Ha a lakosok új területet kívántak szerezni, csak a hegyek felé terjeszkedhettek, azonban a lehetőség itt is korlátozott volt. 1790-ben a szántóföldekből 103 hold volt allodium, 1293 hold a városé. A tavak területe 267 holdat tett ki, és nem tartozott a földesúri birtokhoz. A rét összesen 290 hold volt, amelyből 49 jelentett kamarai birtokot. A legelőből 50 hold volt a kamara, 420 a lakosság tulajdonában. A szőlők területe 2004 hold volt, amelyből 1841 volt a városiaké. A kamarai birtok terjeszkedése csak a határ egy részé»ek elfoglalását jelentette, azonban e területeket a földesúr nem a városi lakossággal, hanem a környező falvakban lakó jobbágyaival műveltette meg. A szántóföldekből a földesúri jövedelem 6382 Ft 35 x, a városi birtokból a haszon 61 193 Ft 10 x volt. A szőlőkben összesen 43 903 akó bor termett évente. A szántókon még a század végén is háromnyomásos gazdálkodást folytattak. A termés 3 évenként a következő volt: — földesúri: búza: 1158 p. m. rozs: 729 p. m. árpa: 490 p. m. — városi: 5972 p. m. búza 7496 p. m. rozs 8816 p. m. árpa 248 A gabonatermelés most sem elégítette ki a népes város szükségleteit, és hasonlóképpen kevés volt a széna is. A kukorica közepesen termett, az erdők, nádasok szép jövedelmet hoztak. A megtermelt gabonát a dunai és pataki malmokon őrölték meg, a folyó a halászatra is lehetőséget adott. A Dunán a szentendreiek révet tartottak fenn, vendégfogadó, gyógyszertár is volt a városban. Kőszéntermeléssel is kísérleteztek, azonban a bányák jövedelme nem bizonyult kielégítőnek. A gazdasági élet egészét tekintve Szentendre virágzó városként élte meg a 18—19. század fordulóját. 249 VÁROSIGAZGATÁS A 18. SZÁZAD VÉGÉN Az úrbéri szerződés értelmében Szentendrén a városi önkormányzat továbbra is fennmaradt, sőt meg is erősödött. Az uralkodó 1786ban állapította meg a város tisztikarának létszámát, aminek összetétele a következő volt:
