Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

IV. fejezet SZENTENDRE A KAMARA FENNHATÓSÁGA ALATT (1767—1848) AZ ÚRBÉRRENDEZÉS 1767-ben Mária Terézia rendeletére az egész ország területén megkezdték az úrbérrendezés végrehajtását. A királynő célja az volt, hogy a különféle adottságok között élő jobbágyok szolgáltatásait egységesítse. A robot, kilenced, ajándékok mennyisége ettől kezdve azonos volt, és a rendelkezés végrehajtása során meghatározták a jobbágytelkeket, valamint a földesúri területeket is. Az úrbérrendezés előtt a földesurak jövedelmét és a jobbágytartozásokat a helyi szokások, vagy az egyes földesurak által kiadott helyi urbáriumok határozták meg. Szentendre első urbáriumát 1766. júl. 5-én kapta Grassalkovich Antal kamarai elnöktől. Eszerint a földesúr nem szedte be a szentendreiektől a falvakban szokásos kilencedet és nem volt robot sem. Az erdők gondozása a lakosság feladata volt. Ennek megfelelően részesültek a fában, amit tűzifaként és építőfaként használtak, azonban azzal nem kereskedhettek. A korábbi, viszonylag alacsony összeggel szemben a várost 8000 Ft fizetésére kötelezték. A kilencedet a tanács maga szedte, a görögkeleti és a katolikus papok földjei a továbbiakban is adómentesek voltak. A bírói jogkört a lakosság felett a városi tanács gyakorolta, ahonnan az úriszékhez lehetett fellebbezni. A városi vezetőség tiltakozott az urbárium ellen, amely azonban még mindig jobb helyzetet teremtett számukra, mint amilyenben a többi jobbágyok voltak. Grassalkovich bosszúból szigorításokat vezetett be. Fenntartotta magának az uradalom a kisebb királyi haszonvételeket (piac, vásár, helypénz, hajózás, rév, kocsma, mészár61