Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

Ha kevés volt az örökség, és problémák adódtak a gyerekek között, főként a lányok elégedetlenkedtek. Margaritovics Sándor például azon a címen nem házasította ki megfelelően lányát, hogy az nem az apa elképzelése szerint ment férjhez.

220 Stelicz Naptát fiútestvérei akarták kisemmizni az örökségből, és nem adták meg neki a szüleik halálakor meghatározott hozományt.

221 Vucsó Jakabnak 4 gyermeke volt, 2 fiú és 2 lány. Az egész vagyont a legnagyobb testvér birtokolta, aki sem húgait nem házasította ki rendesen, sem kisebbik testvérének nem adott az örökségből.

222 Petrovics Tamás, mint vő nem volt megelégedve felesége hozományával. Apósának 2 lánya volt, az egyik gazdag, a másik szegény férfihez ment feleségül. A szegényt az apa jobban támogatta, másik vejének pedig még fehér, ünneplő ruhára sem adott. A kisebbik lány meghalt, örökségét a vő visszaadta apósának. Az após ezért pénzzel akarta megjutalmazni, ismét jobb módú veje rovására.

223 Radenkovics Jánosnak első házasságából egy kislánya maradt. Üj házastársától gyermeke nem született ezért egy fiút vettek maguk mellé. A lány férjhez ment, a vő azonban kevésnek találta a hozományt. Kérte, küldjék el a fiút, adják el házukat és vegyenek újat az ifjú házaspárnak.

224 A lányok kiházasításával főként akkor volt probléma, ha a lány valamelyik szülő korábbi házasságából született.

225 A kis házakban rendszerint több generáció élt együtt. A szántóföldet így is aprózni kellett, és a gyarapodó szőlőt jobban meg tudták művelni, ha több nemzedék együtt gazdálkodott. A közösségek akkor fejlődtek egészségesen, ha a fiatalok a házasságkötés után azonnal szüleikhez költöztek, ami általános volt. Több gyerek esetén azonban előfordult, hogy a szülők végül egyedül maradtak. Ilyenkor eladták minden vagyonukat és valamelyik családos gyerekükhöz mentek. Gyakran úgy érezték, kisemmizetté váltak, ha gyermekeik nem bántak jól velük. Voltak ellenkező példák is. Előfordult, hogy a gyermekükkel együtt élő szülők korán meghaltak, és a fiatalok maguk próbáltak gazdálkodni. Mivel a családi segítségre szükség volt, az életben maradt másik szülővel társultak. Például Meastity Péter házát, szőlőjét eladta és apjához költözött. Amikor az apa megkötötte második házasságát, a fiú és családja helyzete tarthatatlanná vált. Ekkor az apa is megbánta az összeköltözést.

226 A szorult helyzetbe került polgárok egymástól vettek fel kölcsönöket, hogy családjukat el tudják tartani, illetőleg lehetőségük legyen szőlőt, házat vásárolni. Általában a polgárok tőkeszegények voltak, pénzszerzési célból nem foglalkoztak hitelügyletekkel. Ha pénzt kölcsönöztek egymásnak, ez segítő szándékkal történt, azonban ha 58