Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

az adós nem tudott időben fizetni, a városi tanácshoz vagy az úriszékhez fordultak. Tormay Teodor például 17884эап 500 Ft-tal tartozott, és kérte, várjon a hitelező. Mivel erre nem volt hajlandó, Tormay eladta házát, szőlőjét, úgy fizette ki a pénzt. Nem volt más választása.

227 Bozó Mária hitelezőjének 200 Ft-tal tartozott. Csak akkor tudta megadni, ha eladta szőlőjét, ami egyébként 600 Ft-ot ért. Az eladást a hitelező bonyolította le, aki a fennmaradt összeget a városi tanácsnál letétbe helyezte.

228 A városi termelők védelme érdekében megtiltották, hogy bárki idegenben vásároljon bort. Azonban ha adósságot törlesztettek vele, ezt megengedhetőnek tartották. Dimity Dömötör 1746-ban pomázi adósától bort foglalt le, és azt hozta be Szentendrére. A többi szőlősgazdák tiltakoztak, azonban a városi tanács megengedte a foglalást.

229 A városi tanács nemcsak a hitelezőket segítette, hanem néha az adósokat is. Különösen akkor, ha az adós befolyásos szentendrei polgár volt, hitelezője pedig nem lakott a városban.

230 A tanács nemcsak adós-hitelező viták esetén kapcsolódott be a polgárok életébe, hanem egyéb esetekben is. Előfordultak viták a szomszédok között az egyes földterületek hovatartozását illetően,

231 néha a nagyobb házakban élő családok vesztek össze,

232 vagy a különféle közös vállalkozásokból adódtak problémák. Vincsevics Iván például az Aradi családdal társult egy dunai malom építése és fenntartása ügyében. Mikor a malom állaga leromlott, egyikük sem vállalta a következményeket.

233 Tajnovics Iván társával közösen nyitott zöldségkereskedést. Hogy az üzlet megindulhasson, 200 Ft-ot vett fel hitelezőjétől. Társa azonban kitette az üzletből, mert nem találta őt alkalmasnak a közös vállalkozásra. Helyette kertészekkel társult, akiknek terményeit — főként fokhagymát és dinnyét — árulta a boltban. Tajnovics nem bánta, hogy felbomlott a közös vállalkozás, kérte azonban, hogy a 200 Ft-ot a társa adja vissza, vagy ő fizesse a hitelezőt.

234 A szentendrei polgárok életmódja a takarékos, de fokozatosan meggazdagodó város általános helyzetét tükrözte. A földterületek intenzív művelése, a szőlőtermelés fejlődése komoly munkát kívánt, és az iparosok is csak úgy tudták felvenni a harcot a kereskedők által behozott árukkal, ha maguk kiváló, a lakosság igényeinek megfelelő árut állítottak elő. A jövedelmet a szőlőtermelés, ipar, kereskedelem biztosította. Az állattartás a század végére visszaesett, azonban a kertgazdálkodás jelentősége megnőtt. A szűk határ, a szántóföldek és rétek korlátozott volta miatt a város nem törekedett az önellá59