Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

és ezen kívül a fele jószágot. Közös gyermekük és a férj első házasságából származó gyermekek azonban nem tartották magukat az egyezséghez, és az özvegyet teljesen kisemmizték.

214 A hagyatéki vitákban néha mély emberi tragédiák húzódtak meg. Krecsavityov özvegye 1777-ben például az úriszékhez fordult panaszával. Előadta, hogy 2 házasságot kötött, az első házasságból 3 fiú és egy lány származott. A két fiú Tatán, illetve Komáromban mesterséget tanult, a legnagyobb azonban otthon maradt. Az özvegy másodszor is férjhez ment, azonban férje ivott, ezért 12 év után elköltözött tőle. Most első házasságából származó, otthon maradt fia akarja kiforgatni minden javaiból. A teljes vagyon, amiből eddig éltek, az övé volt. Első férje csak 5 kapás szőlővel rendelkezett, és minden mást ő vitt a házasságba: 20 kapás szőlőt, 60 Ft készpénzt, két szoba berendezését. Pénzéből rendbehozatta a házat, kicserélte az ajtókat, kályhát rakatott, edényeket vett. Kérte, tartsák meg legalább saját, hozományként kapott vagyonát, hiszen a fiú csak apja hagyatékára lenne illetékes.

215 Latinencsics Péter özvegye Pomázra ment férjhez. Hozományát megkapva itt élt 12 évig. 5 gyermeke született, de ezek férjével együtt meghaltak. Teljesen nincstelenül jött haza, mert apósa nem akarta még saját hozományát sem visszaadni.

216 A házasságkötés után az asszony követte férjét, annak házába, illetőleg apósa házába költözött. Az önálló vagyon, a kötelezően nagy hozomány miatt a nőket a családban megbecsülték. Ha a házasság megromlott, a férj ivott vagy gorombáskodott, a püspök engedélyt adhatott az asszonynak arra, hogy elhagyja férjét és visszaköltözzék anyjához. Ilyenkor kötelezték a volt férjet és apóst arra, hogy adja vissza a lány hozományát, szőlőjét, ruháit, berendezését. A férfiak — érthető módon — nem akartak beleegyezni a válásba, főként abba, hogy az elköltöző asszony elvigye holmiját. Barjaktorovics György például többször próbálkozott a prefektusnál és a püspöknél is, hogy elköltözni készülő feleségét a hozománnyal együtt visszatartsa. Azonban végül az asszonynak adtak igazat: visszakapta ruháit, berendezését és maga művelhette az apjától örökölt szőlőt.

217 Hasonlóképpen ítélkezett az úriszék Teodorovics Mária kávéfőző ügyében is, aki szintén férje elviselhetetlen természete miatt volt kénytelen elköltözni.

218 A városi tanács egyezett bele — a püspök döntése után — Novokovics Sztanika válásába is, bár ő nem tudta visszakapni hozományát. 3 darab szőlőt vitt a házasságba, azonban ezeket eladták adósságtörlesztés és a férj házának tatarozása miatt. A válás idejére így az asszonynak semmije sem maradt, a férj és após pedig nem adott kárpótlást.

219 57