Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

szabó-, csizmadiamesterek tiltakoztak a céhen kívüli vándoriparosok ellen.

155 1764-ben a 7 szentendrei borbély nyújtott be kérelmet az úriszékhez, hogy a városba 8. mester telepedett be közéjük, pedig már ők is sokan vannak. Műhelyt nyitott, boltot vezet, holott azt sem tudják, ért-e mesterségéhez, mert korábban csak házaló, vándoriparos volt. Feltételezték, hogy a városban, a tanácsnál van pártfogója.

156 1756-ban a vargacéh a Pomázon, Szigetmonostoron élő iparosokra panaszkodott. A férfiak a környező községekben dolgoztak, családjuk azonban Szentendrén élt, és az asszonyok árulták a termékeket. A városi tanács a mesterek segítségére sietett és megbüntette a kontárokat. Az országos gyakorlat szerint, ha a legények száma meghaladta a mestereikét, önálló szervezeteket, legénycéheket alakíthattak. Szentendrén ilyen szervezet nem jött létre, mivel a legények száma alacsony volt. Másik ok az, hogy a 18. század második felében, amikor a legénycéhek fénykorukat élték, maga a céhesedés is visszaesett a városban. A szomszédos Vácott például 1719—1781 között 6 legénycéh alakult.

157 A legények a 18. század végéig mestereikkel patriarchális közösségben élték, bizonyos idő elteltével maguk is önállósultak. Azonban amikor a mesterjog örökölhetővé vált, a legényeknek egyre kevesebb lehetőségük volt arra, hogy önálló mesterek legyenek. Elköltöztek munkaadóiktól,

158 és velük mint a .műhelyekbe járó bérmunkásak álltak szemben. A mesterek és legények közössége is szembekerült egymással. A szentendrei mesterek és legények között — a legénycéhek fennállása nélkül is -— már a 18. század végén voltak nézeteltérések. 1774-ben a szűcscéh két legény felett ítélkezett, akik megtagadták a munkát.

159 1780-ban a kovácscéh szabályzatot vezetett be a legényekkel kapcsolatban, mert azok jogtalanul elhagyták mestereiket, és új műhelyeket kerestek maguknak. A legényeket ettől kezdve „Kundschaft"tal látták el, és csak ennek birtokában lehetett elvándorolni.

160 A céhes mesterek inasokat is tarthattak. Mivel a mesterek száma alacsony volt, gyakran filiális mesterként dolgoztak, inasaik sem az ország nagyvárosaiban általános tanulóidőt töltötték. Házi munkára fogták őket, gyakran dolgoztak a szőlőben. Olyan kevés volt a mester Szentendrén, hogy az inasoknak nem volt sok választási lehetőségük. Filiális mesterek esetében a céh vezetősége csak annyit törődött az inasokkal, hogy azokat a fele taksa ellenében felszabadította, azonban tudásukról senki sem győződött meg. A mesterek sem voltak megelégedve mindig inasaikkal. 1763чЬап Mihálkovics János borbélymester panaszkodott. Két inasa is be46