Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

csapta. Egyiknek apja pénzt ígért tanításáért, de nem kapta meg, és a fiúnak a munkában semmi hasznát nem vette. A másik ünnepi ruha nélkül állt be inasnak, neki kellett a szükséges holmit megvásárolni, és azt kívánta, hogy a felszabadításkor szokásos áldomást is a mester fizesse meg. A mester erre csak úgy volt hajlandó, ha a legény még egy évet szolgált.

161 A 18. században kiadott céhszabályok foglalkoztak a mesterek szokásaival, a céhek szervezeti életére vonatkozó előírásokkal. Mivel ezek a szokások igen régi hagyományokon alapultak, itt volt a legkevesebb változás. Sőt a szokások gyakorlatilag azonosak voltak az ország valamennyi céhénél. A mesterek évenként választottak elöljárót. A nagyobb testületekben a céhmester mellett atyamester is volt, aki a legények ügyeit intézte. Céhgyűlést а

Д évenként tartottak, amikor illetéket fizettek a céhládába. A ládának 2 kulcsa volt, egyiket a céhmesternek, másikat a legöregebb mesternek vagy a városi tanács képviselőjének adták. A céhgyűlésen szegődtették és szabadították fel az inasokat, bírálták a remekmunkát, iktatták be az új mesteréket. A gyűlések ünnepélyes keretek között, nyitott céhláda előtt folytak. Apró rendszabályokat hoztak a céhgyűlés zavartalan folytatása érdekében. A mesterek a 18. században közösen vették részt a lakomákon, aminek jelentősége később csökkent, közösen vonultak fel az egyházi körmeneteken, együtt kísérték el a céhtagok hozzátartozóit temetések alkalmával. A mesterek anyagi helyzete már a 18. század első felében különbözött egymástól. A gazdagságot a legények száma, a birtokolt szőlőés szántóterület nagysága határozta meg. Az 1728^as összeírás szerint 3 szőnyegkészítőnek, 2 kovácsnak, 1 tímárnak, 3 szűcsnek, 5 csizmadiának, 3 szabónak, 1 szűrszabónak volt legénye, 1 kádár és 1 szabó nincstelen volt, 1 molnár, 1 szűcs, 2 szabó, 3 kádár, 1 szőnyegkészítő szántóval és szőlővel is rendelkezett. Köztük csak a szőnyegkészítő alkalmazott legényt. A többi iparos szőlővel rendelkezett. A szőlők nagyságrendi szóródása a következő volt: 1— 5 kapás szőlője volt 9 iparosnak 6—10 kapás szőlője volt 12 iparosnak 11—15 kapás szőlője volt 11 iparosnak 16—20 kapás szőlője volt 5 iparosnak 21 kapás felett 10 iparosnak. A 2 legnagyobb birtok: 36 és 40 kapás 1 tímár- és 1 szabómester tulajdonában volt. A nagy szőlőterülettel rendelkező mesterek — 2 kivétellel — tartottak legényt. 47