Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)
mint a szentendreiek. 1764-ben költözött be Ausztriából Lauch János mézeskalácsos mester, aki szülőhelyén kívül Győrben, Földváron, Budán és Pesten gyakorolta iparát. 144 Szintén 1764-ben kapott engedélyt a borbélymesterségre Naferits Tamás, aki Szentendrén született, de a pesti céhnél szabadult fel. 145 1778-ban Singer János cukrászlegény kért mester jogot, 146 1788-ban pedig Susterlitz Ferenc kávés önállósult. 147 A céhen kívüli iparosok mesterfelvételi kérelmeinek analógiájára a céhtagok vitás ügyei is a városi tanács vagy a helytartótanács elé kerültek, ha problémák voltak az előírások betartása körül. 148 A városi tanács ekkor nem kívánt beleszólni a mesterfelvételbe, remeklésbe, az új tagok szakmai képességeinek elbírálásába. Azonban a nem céhes iparosok megjelenése egyre több alkalmat teremtett arra, hogy a tanács az ilyen ügyekbe is beavatkozzék. Rendszerint a tanács elé került a mesterek között folyó viták ügye. 1773-ban a vargacéh mesterei a meggazdagodó céhmestert a testület vagyonának elsikkasztásával vádolták. 149 Hasonló okból gyanúsították 1764-ben a szűcscéhmestert is. A szűcsök a gyöngyösi vásáron is összevesztek, hogy melyik mester hol állítsa fel sátrát. A céhek felvették a harcot az idegen mesterek és kereskedők ellen is. 1776-ban a szappanosok kérték az alispánt, hogy tiltsa el a jogtalan gyertyaárusokat. 150 Ugyancsak a szappanosok problémája volt, hogy 1764-ben nem kaptak elegendő hamut, mert azt egy óbudai zsidó mester felvásárolta előlük. 151 A céhek törekedtek arra, hogy a kereskedők jogát korlátozzák. 1764-ben a szabók, szűcsök, szappanosok, tobakosok elérték, hogy a kalmárok nem kereskedhettek cikkeikkel, így azokat csak a mesterek árulhatták. 152 A céhek elzárkózása következtében megnőtt a testületekből kizárt kontár iparosok száma. Velük szemben a testületek semmiféle eredményt nem értek el. Legfeljebb a céhbe még nem szerveződött ácsok, gombkötők stb. tiltakoztak a nem megfelelő képzettséggel rendelkező kontárok tevékenysége ellen. A gombkötők arra hivatkoztak, hogy a „himpellérek ... csak nem ingyen dolgozván" elveszik előlük a munkát, és a mesterséghez értő, adózó iparosok kenyér nélkül maradnak. Kérték, hogy a kontároknál talált kész munkákat elkobozhassák. 153 Sem ők, sem a céhtagok nem tudták megakadályozni a kontárok számának növekedését. II. József 17884эап kelt rendeletével engedélyezte azt, hogy saját kezére, idegen segítség nélkül bárki űzze mesterségét. 154 Szentendrén a céhes mesterek számára gondot okozott a falusi és vándor iparosok konkurrenciája. A vándorló mestereket a hatóság nem ellenőrizte, a céhek nem tudtak velük szemben úgy sem védekezni, mint a letelepedettekkel. 1753-4>en a szűcs-, szőnyegkészítő-, 45