Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

• ték átlépni a megmerevedett szabályokat. A mesterek tiltakoztak az ellen, hogy a céh a magánéletbe beleszóljon. A tobakosok panaszkodtak, hogy az egyik mester a 20. §. előírásai ellenére sem akar megházasodni. Az ügy a hatáság elé került, ahol a mesternek adtak a céhvei szemben igazat.

138 1746-ban a mészárosok az idegenek konkurrenciájára panaszkodtak. Egy idegen juhokat hajtott a városba. A tanács megengedte azok levágását és a hús kimérését. Az idegen leverte a hús árát, és a helyi mészárosok nem tudtak lépést tartani.

139 Viták voltak a céhek között is, különösen olyan esetekben, ha az egyik testület tagjai a másik termékeire voltak utalva (pl. a szappanosok a mészárosoktól vett faggyúra).

140 Ilyen körülmények között gyakran a hatóságnak kellett közbeszólni. 1761 után a céhek kénytelenek voltak lemondani a termelés közvetlen irányításáról, ilyen pontot nem vehettek be egységes minta alapján készült kiváltságleveleikbe. Bizonyos engedményeket a testületek így is kaptak, amit a későbbiek során igyekeztek kiterjeszteni. Legjelentősebb az volt, hogy rendszeressé tették a remeklést. A céhek kizárólagos jogot kaptak az új tagok képességeinek elbírálásánál, és ezzel a mesterek számát sikerrel tudták korlátozni. A remekmunka nehéz volt, a hibákért súlyos pénzbüntetést fizettek, a mesterjog örökölhetővé, egyes esetekben eladhatóvá vált. Igen sok céh elérte a 18. század végére a zárt mesterszámot: csak akkor vett fel új tagokat, ha az idősebbek közül valaki meghalt, elköltözött, vagy eladta jogát. Az új céhszabályok továbbra is védelmet adtak az idegen mesterek és kereskedők ellen. A kádárok még azt sem akarták megengedni, hogy az idegenek a vásárokon áruljanak, de a városi tanács elutasította a kívánságot.

141 Az 1761-es céhszabályzat értelmében kiadott privilégiumok egyéb pontjai az inasok, özvegyek helyzetét, a céhes szertartásokat szabályozták, a 18. század elején kibocsátott céhlevelekhez hasonlóan. E szabályok szerint kaptak új, illetve újították meg régi kiváltságleveleiket 1771-ben a kalaposok, 1778-^ban a szűcsök, 1779-ben a csizmadiák, 1780-ban a szabók, kádárok, bognárok.

142 Egy sor kérdés 1761-ben sem oldódott meg. A céhek közti merev határok már nem feleltek meg az iparágak megoszlásának, ami állandó vitákra vezetett. 1779-ben a magyar és rác szabó mesterek a németekkel kerültek ellentétbe egy német legény felvétele miatt. 1780-ban ismét fellángolt az ellenségeskedés, aminek a hatóság közös céh létrehozásával vetett véget.

143 A fejlődés következtében megjelentek Szentendrén olyan mesterek, akik nem tartoztak céhhez. Ezek felvételi ügyét, a mesterjog megadását a tanács intézte. E mesterek rendszerint nagyobb képzettséggel, több pénzzel rendelkeztek,