Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

tak áruikkal. A privilégium azt is meghatározta, hogy idegen mesterek és kereskedők csak a céh engedélyével telepedhetnek be, holott másutt az ilyen engedélyek kiadása a városi tanács joga volt.

136 A bőrfeldolgozó mesterek között a csizmadiák kaptak vezető szerepet. Mellettük kisebbségben maradtak a cipőkészítő vargák, akik csak az óbudai mesterekkel együtt tudtak céhlevelet váltani. Az 1754-ben létrejött céh vezetősége Óbudán lakott, a szentendreiek filiális tagok voltak. Nem tudott elzárkózni a céh más, vidéki mesterek befogadása elől. Mereven elzárták viszont a szervezetet a más ipart űző mesterektől: megfogadták, hogy sem a rác tobakosok, sem a magyar csizmadiák munkájába nem avatkoznak bele. Megtiltották a mesterek között kialakuló kooperációt. Akadályozták azt, hogy a gazdagabb mesterek a szegényebbeknek adják ki a munkát. Már problémát jelentett számukra a munkaerő biztosítása is. Meghagyták, hogy a legények legalább V4 évig kötelesek mestereiknél maradni.

137 Az 1761 előtti céhlevelek testületenként különbözőek voltak, néhány közös sajátosságuk azonban így is megfigyelhető. Mindig tartalmaztak előírásokat a céhszokásokra vonatkozóan. Meghatározták a céhgyűlések számát, a tisztviselők választásának módját, feladataikat, a mesterek vallási kötelezettségeit stb. Már volt bizonyos védekezési tendencia a konkurrencia ellen. Az országos vásárokra korlátozták az idegen mesterek és kereskedők árusítási jogát, illetőleg még ettől is igyekeztek megfosztani őket bizonyos esetekben. Általában nem akadályozták a testületek létszámának növekedését. A mesterek fiainak és vejeinek különféle kedvezményekben való részesítése a hagyományokhoz tartozott, de a megfelelő anyagiakkal rendelkező, idegenből betelepedő kézművesek is a céhek tagjai lehettek. Először a vargák 1754. évi céhlevelében volt szó arról, hogy a belépő mesterek társaik előtt „próbát" tették. Valószínű azonban, hogy ez az előírás csak az óbudai mesterekre vonatkozott, nem a céhhez tartozó szentendrei és többi filiális tagra. A céhek a fejlődésnek ebben a szakaszában munkaszervezési formák voltak. A korábbi évszázadokban ez a tevékenység a mesterség rendes megtanulását és az adott technikai szint fenntartását mozdította elő. A 18. században a céhes munkaszervezésen keresztül a mesterek jólétének biztosítását, a termelés korlátozását, a konkurrencia elleni védekezést igyekeztek elősegíteni. A céhlevelekben általánosak a termelésre vonatkozó előírások. (Pl. nyersanyagbeszerzés, munkavállalás szabályozása, legények, inasok számának meghatározása, kooperációk eltiltása.) A céhszabályok előírásai már 1761 előtt igen sok vitát váltottak ki. A céhtagok és céhen kívüliek gyakran áthágták, illetve megkísérel43