Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)
a város piacán és a környező községékben értékesítették. Az 1728-as összeírás tanúsága szerint főként a pócsmegyeri, tahitótfalui, dunabogdányi, visegrádi, pilisszentlászlói, pomázi, csobánkai piacokat látogatták. 117 A szőlőkultúra kialakulásának hatása az iparfejlődésben már a 18. század közepén jelentkezett. Az iparok egy részének fejlődését előmozdította, más esetekben sorvasztó hatása volt. A szőlőtermelés kialakulása elősegítette a városon belüli munkamegosztást: a háziipart nem űző gazdák biztos piacot jelentettek az iparosok számára. így az iparosok, ha kitartottak eredeti foglalkozásuk mellett, meggazdagodhattak, pénzüket jól hasznosíthatták és szőlőterületekbe fektethették. A szőlőtermelés kettős hatása mutatkozik meg aztán abban, hogy az elszegényedő iparosok, a városba érkező kézműves legények egyre nagyobb része a műhelyek helyett — iparosmunka híján — a szőlőkben kapott munkát, összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a szőlővel érdemesebb volt foglalkozni a városban, mint a kevésbé jövedelmező iparral. A szőlőbirtokok számának csökkenésével, a határ teljes felosztásával a 18. század végén, 19. század elején a szentendrei ipar újra fejlődésnek indult. Ez a fejlődés egybeesik a budai és óbudai kézművesek tevékenységének hanyatlásával is. Az 1728-as összeírásban 49 iparos szerepel. Megoszlásuk a következő: — élelmiszeripar: 3 molnár, 2 mészáros — textilipar: 7 szabó, 2 gombkötő, 3 paplanos, 1 szűrszabó — bőripar: 6 csizmadia, 5 szűcs, 4 tímár — faipar: 7 kádár — fémipar: 1 aranyműves, 2 kovács — egyéb ipar: 2 hajós, 1 sebész, 1 festő, 2 szappanos. A városban 1728-ban tehát 16 féle ipart űztek. Az 1744-es összeírás szerint csak 6 féle ipar volt, és összesen 46 család élt kézművességből. Megoszlásuk a következő: csizmadia 12 szűcs 3 varga 2 gombkötő 1 szabó 12 tímár 6 Ш Az iparosok száma a szőlőkultúra elterjedésével csökkenő tendenciát mutat. Az 1696-os és 1703-as, már tárgyalt összeírásokban az iparosok (és kereskedők) száma az 1744 évinek többszöröse. A század közepén készült összeírások — mint más vonatkozásban is láttuk — nem teljesek, a hanyatlás azonban így is nyilvánvaló. Figyelembe kell venni ellenben azt is, hogy az 1696—1744 közötti 37
