Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

szakaszban a családfők száma is Уз részére csökkent. Ha ehhez hasonlítjuk az iparos családfők számát, akkor a csökkenés mértéke jóval kisebb. A 18. század végén újra több iparos dolgozott Szentendrén. Az 1791-ben készült városi összeírásban 131 iparos nevét jegyezték fel, és arányuk a családok számához képest is növekedett. Az adatokat összehasonlítva a következő táblázat állítható össze: Év családfő iparos % 1696 1453 144 9,9 1744 559 46 8,2 1791 931 131 14,1 1791-ben a 131 mester összesen 28 féle ipart űzött. Ezek iparágak szerint a következő csoportokra oszthatók: — élelmiszeripar: 8 molnár, 1 mézeskalácsos, 2 pék, 1 mészáros — fémipar: 2 lakatos, 1 aranyműves, 1 tükörkészítő, 1 kovács — faipar: 3 bognár, 21 kádár, 2 ács, 10 kőműves — textilipar: 26 szabó, 2 gombkötő, 3 kalapos, 3 szőnyegkészítő, 2 takács — bőripar: 10 kordovános, 10 csizmadia, 4 szűcs, 6 varga, 1 kesztyűs — egyéb ipar: 1 fazekas, 1 hajós, 1 papírkészítő, 4 borbély, 2 szappanos, 1 üveges.

119 Az első szentendrei iparosok a betelepített szerbek voltak. Ösi foglalkozásuk a bőrkikészítő és -feldolgozó mesterség. A bőrkikészítőket tímárokra, kordovánosokra, tobakosokra oszthatjuk. Alapanyagként ökör-, tinó-, borjú-, kecske-, ló-, csikóbőrt használtak, amit a helyi mészárosoktól szereztek be, vagy a kereskedőktől vettek. A bőrkikészítés tisztításból, cserzésből, húsolásból és fényezésből állt. A mesterek munkáját a városi tanács is ellenőrizte. A bőrt 9 hónapig csávában kellett tartani — a biztos pecsétje alatt, hogy annak minősége megfelelő legyen. A tisztításhoz meszet használtak, a cserzest timsóval vagy makkból, szömörcéből, fák héjából készült csersavval végezték, a fényezést halzsírral vagy festékkel. A bőrfeldolgozó mesterek között legfontosabbak a csizmadiák voltak. Termékeiket — a csizmákat, topánkákat, papucsokat — a város szerb és magyar lakosai egyaránt szívesen vásárolták. A csizmák kétféle anyagból készülhettek: zsírozott, festett marhabőrből vagy kordovánból, amely meszes eljárással kidolgozott juh- vagy kecskebőr volt. A közönséges női és férfi cipőket a vargák készítették. Ők voltak a cipészek ősei. A cipők rendszerint fényezett bőrből készültek. A szerbek közül sokan foglalkoztak textiliparral. A takácsmes38