Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)
nagyságú birtokán 116 például 1784-ben — második kapáláskor — 225 napszámos dolgozott, ezután 80 döntőt fogadtak. 240 kötöző végezte az első kötözést, 217 dolgozott másodszor, 20 kötöző harmadszor. 225 munkás végezte el a harmadik kapálást, 190 munkás szüretelt, 77 hordta a puttyonyt, és gyúrta a szőlőt. 1785-ben 173 napszámos metszett, 15 asszonyt fogadtak fel, akik összeszedték a vesszőket. 217 munkás végezte el az első kapálást, 46 karóverőt alkalmaztak. Ezt követte a második kapálás, amit 200 szőlőmunkás végzett. Ezután 3 alkalommal kötözték a szőlőt, 60, 314, 324 munkással. A negyedik kötözést 200 napszámos végezte. 186-an szüreteltek, akik mellé 40 puttonyost fogadtak. A munkák sorrendje a következő évben is hasonló volt: metszés, 3 kapálás, 4 kötözés, szüret. Az idegen napszámosok megjelenése idénymunkák alkalmával sajátos helyzetet teremtett, hiszen szállásukról, ellátásukról gondoskodni kellett, és ez nemcsak a szőlősgazdák feladata volt. A meggazdagodott polgárok szőlőiben elszegényedett társaik is dolgoztak. 1—2 kapás szőlőből, néhány p. m. szántó jövedelméből nem lehetett megélni, így az elszegényedett családok kénytelenek voltak vállalni napszámos munkát is. A szőlőkultúra kialakulása nemcsak a város mezőgazdaságának alakulását befolyásolta, hanem hatással volt az ipar és kereskedelem fejlődésére is. IPARI FEJLŐDÉS A 18. SZAZADBAN Szentendre virágkorában az ipar fontos szerepet kapott. Sajátos fejlődését három tényező segítette elő. Az első, a város szerb újjátelepülése, ami nemcsak a lakosság számának ugrásszerű növekedését eredményezte, hanem a betelepülők eredeti foglalkozása miatt az ipar és kereskedelem fejlődését is előmozdította. Szerepet kapott a város sajátos fekvése. A Duna megfelelő víziutat biztosított a megtermelt áru elszállításához, az élénk kereskedelmi forgalom kialakulásához. A harmadik tényező Buda és Pest közelsége, a két város iparának sajátos fejlődése volt. Szentendre mindig Buda piackörzetébe tartozott. A 18. században a gazdag budai iparosok gyakran megjelentek a városban áruikkal, azonban amikor Pest fejlődése elnyomta a budai ipar növekedését, ezek az elszegényedett mesterek már nem jutottak el távolabbi piacokra áruikkal. A 18. század első évtizedeiben a mesterek termékeiket elsősorban 36