Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

delmekbül az rácz nemzetségbül, egy nyelvibül érseket tennyi, mellyet az egyházi és viiághi rendek magok között fognak választannyi, és azon érseknek szabad hatalma légyen minden napkeleti görögh vallásnak Annyaszenit Egyházaiban rendeléseket tennyi, püspököket felszentelnyi, papokat áz klastromokban rendelnyi, templomokat, ahol szükséges lészen, maga hatalmával épétetnyi, az városokban és falukban ráczokat helyheztetnyi, egy szóval valamint ezelőtt az görögh vallás Anmyaszent Egyházainak, és azon vallás közösségének elöljárója lehessen^ és maga egyházi auctoritásával

468 az mi elejénktől^ néhai ooldogult Magyar Országh királyitiul néktek engedtetett privilégiumoknak ereje szerint, egész Görögh Országban, Eácz országban, Bulgáriában^ Dalmatiában, Bosniában, Jenopolisban, és Herczegovinában nem különben Magyar Országban és Horvát Országban, ahol most vadnak, valameddigh hozzánk minnyájan és kiki hivek és áhitatossak lesznek, az rendelésnek szabadságával örvendezenek; az egyházi rendeknek méghis tudnia illik, érsekeknek, püspököknek, barátoknak, és mindennemű Görögh vallás papjainak, az klastromokban és templomokban maragyon megh magok saját rendelésének szabadságha, úgy hogy senki ati megihirt klastromitokban, templomitokban, és lakóheleáitekben erőszakot tennyi ne merészeilyen; hanem az dézmálásokban, adózásokban és quártélyozásokban

469 az réghi szabadsággal örvengyenek, az egyházi renden mikivülettünk egy világinakis hatalma ne legyen, hogy aresitálhasson,

470 vagy megh foghasson valakit, hanem az érsek, az illyen tüle függő egyháziakat, kik valamely büntetésben estének, egyházi, vagyis Canonicabéli törvénnyel büntethessék Adgyuk és erősétyük görögh vallás templomit, klastromit, és ezekhez tartozandőkat, amint az érseket és püspököket illető jószágokat is, akár minémük azok legyenek, ami eleinknek adások szerint, birnyi, amelly templomokat penigh a török, az keresztényi népnek ellenségbe, tőletek elvett, azokatis viszsza nyervén: ati kezeitekbe viszsza eresztenyi magiparancsolunk. Vigtére az érseknek, vagy ati püspökiteknek, akik az szükségh ugy hozván magával, klastromokat és templomokat az falukon és városokban látogatnak, vagyis plébánosokat és az községet tanityák, senkitül se Egyházi, se világitul alkalmatlankodást tenyi nem engedgyük, melly bőséges és kegyelmes engedelmünket, hogy ti minden tehetséggel és erőtekkel megh háláljátok, és hiteket s áhítatos aktok at meghszeghetetlenül mindenkor meghtartyátok, és semminemű veszedelmekkelis megh nem rontyátok, magunknak erőssen Ígérjük, és azon föl'lül néktek mindeniteknek és kinek kinek ami császári s királyi gratiánkat

471 kegyeimessen erősétyük. PML V. 303. e. No. 1. (Az eredeti latin nyelvű szöveg korabeli fordítása.), 131