Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)
5, BERCSÉNYI MIKLÓS LEVELE A VAROSHOZ 1707. november 22. Én Székesi Gróf Bercsény Miklós, Nemes Ungh Vármegyének Fő Ispánya, Méltóságos Erdélyi Fejedelem, Felső Vadászi Rákóczi Ferencz és az Magyar Haza Szabadságáért Isten által fegyvert fogott egész Hadaknak Fő generálissá. Adom tudtára mindenkinek, az kiknek illik, ez levelemnek rendiben. Tudva már nyilván minnyá játoknál vagyon, hogy az Méltóságos Fejedelem Kegyelmes Urunk Eő Nagysága nem más végre vette fel légyen ezen Istenes igyekezetit, hanem hogy az Édes Hazánk hajdani dicsőséges szabadságának megnyerése, és az idegen nemzetnek súlyos igája alól való felszabadulásra hozhassa az eltaposott magyar Haza lakosainak sorsát s állapottyát, kiben is< mennyire segítette légyen Isteni, Eő Nagysága diadalmas fegyverétt és eő Nagyságával egyet értvén Magyar Haza fiait, tapasztaló képpen terjed here. 472 Ezen meg becsülhetetlen régi szabadságoknak kincsét, akarva az méltóságos Fejedelem közönségessen, az egész Magyar Haza lakosival közleni, elvégezte volt ennek előtte is magában Eő Nagyságha, hogy az Rácz Nemzetet is (a ki már sok száz esztendőiül fogvast, ezen dicsőséges, de el nyomatott országunkban, az több Magyar Haza lakosi közt egyenlő szabadsággal élt, és bővelkedet) ezen igaz köz ügynek előmozdítására attyai képpen értvén, hozhatta volna előbbi edgyes csendességre, mellyeránt, noha kiis bocsátotta volt Eő Nagysága ezen Rácz Nemzethez is, maga Kegyelmes Pátenseit, hogy országunk szabadsága mellett, ezen Nemzet is Eő Nagysága hivségére hajolván közakarattal velünk edgyütt Istenes szándékát mozdíthassa; de hihető vagy az német ellenség által elfoghatatván, azon Eő Nagysága köz jóra indító Pátensei, amiatt azon Rácz Nemzett kezéhez nem juthattak, avagy is féltekben azokhoz magát alkalmaztatni nem kívánta. Vette mindazonáltal Isten engedelmébül nem akarásának méltó példáját azon Rácz nemzet is 1 , midőn e múlt nyáron, az Méltóságos Fejedelem, hathatós fegyvere által, csak nem végső képpen elpusztitatván, utolsó veszedelemre jutott vala. Minek előtte azomban, tovább is fegyverének Isten által ki terjedett ereit, azon Rácz Nemzettel tapasztatassa Eő Nagyságha, méltóztatott parancsolni nekem, hogy még egyszer azon Eő Nagysága attyai intését ezen Rácz Nemzett eleiben, ez levelemnek rendiben, terjesszem, és e mostani hozzájok való Eő Nagyságha utolsó kegyes hajlandóságát meg jelenesem. Bizonyossak is lehetnek tellyes nyugodalommal (ez Írásomat nekik adott hit levelem gyanánt meg tarthattyák) hogy valakik ezen Eő Nagysága intéséhez képest, Eő Nagysága és az Ország Hűségére meg hajolnak, mind fejeknek és életeknek, ugy mindennemű jószágnak gratiájok adatik, és legkissebb kár vallások iránt is, erős parancsolatok kiadatnak. Akarván ezen Méltóságos' Fejedelem, attyai kegyes 1 gondviselését, az Szent Endrei, és azok által körül belől lévő Ráczságnak értésére adnom, s magam is Eőket Eő Nagysága nevével intvén, valamint ohaitva kiványák magok cselédgyek, és jószágok békességes megmaradását, szeressék önnön magokat, és e mostani jó alkalmatosságot (kit most megvetvén) ez után nem más hasonlót olly könynyen remélhetnek, nyugott elmével acceptálván, 473 vegyék be most gratiait Eő Nagyságának, bizonyossak lévén benne, hogy senkitül nem félve szabadossan, mind túl, ugy innen is a Dunán, magok jószágiban majorkod132
