Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

a munkások sem dolgozhattak a másik község határában. A rendelkezés kiterjedt a pilisi járás községeire és Szentendrére is. A megye pandúrokat alkalmazott, akik ellenőrizték azt, hogy egyes fertőzött területekről az egészségesbe senki se lépjen. Szentendre határában 6 rendőr teljesített szolgálatot. A rendőrökkel azonban nem értek el eredményt, 1882. nyarán az országos filoxérabizottság elkeserítő képet festett a szentendrei állapotokról. A fertőzött területeken az irtást és a gyérítést egyaránt javasolták. Megállapították, hogy 2 éve van a városban filoxéra, és már annyira elterjedt, hogy a gyökeres irtás sem fog eredményre vezetni. A fertőzés határát 18824эеп már nem lehetett megállapítani. A minisztérium újra segítséget ígért a szőlőjüket kiirtó gazdáknak, de megállapították, hogy kordonnal, rendőri bejárással semmire sem mennek, hiszen senki sem tudja, hol kellene felhúzni a kordont.

417 1883^ban a filoxéra miatti zárlat általánossá vált az ország egész területén.

418 A következő évben már komoly kísérletek folytak azzal kapcsolatban, hogy az elpusztult szőlők helyére a vésznek jobban ellenálló fajtákat telepítsenek. A kötött szentendrei talajon azonban ezek a fajták nem termettek.

419 1884-ben a kerületi filoxérabiztos ismét elkeserítő jelentést írt a kialakult helyzetről. A Tahitótfaluból kiinduló vész miatt összesen 20 000 hold szőlő károsodott a környéken. Szentendrén a 2207 holdból 33 hold pusztult ki teljesen, ebből 5 holdat vágtak ki. Elhalóban volt 90 hold, fertőzött terület 825 hold, gyérített 4 hold. Egészséges maradt 1255 hold. A biztos a veszélyt abban látta, hogy kisebb-nagyobb foltokban az egész határ megfertőződött, és idő kérdése volt, hogy a foltok összeolvadjanak.

420 A jóslat bevált. 1895-ben már mindössze 80 hold beültetett szőlő volt a város határában. A szőlő-monokultúrára épülő szentendrei gazdaság összeomlott. Bár a felszabadult területeket elvileg mezőgazdasági céllal hasznosítani lehetett, azonban a szőlő sokkal több jövedelmet biztosított, mint az egyéb művelés. A lankás domboldalakat legtöbbször legelőként vagy gyümölcsösként hasznosították, de a szántók területe is megnövekedett. A határhasználat 1895-re a következőképpen alakult: — szántó* 2823 hold — kert 64 hold — rét 228 hold — beültetett szőlő ; 80 hold — kiirtott szőlő 79 hold — legelő 1118 hold — erdő' 2174 hold ¥ 119