Mazányi Judit (szerk.): SeKKo IV. Szentendrei színes szobrok. 2012. június 23 - augusztus 26. - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 35. (Szentendre, 2012)
Rizmayer Péter képzőművészeti tevékenységének jelenleg csak egy része a szobrászat. Pop-art hatást tükröző, papírmaséból felnagyítással készült művei közül a kiállításon szereplő Nyomás című alkotás szintén a mikrovilágban zajló, csak a mikroszkóp lencséjén keresztül látható történést: a megtapadás pillanatát növeli óriásivá. Holdas György, amíg egyik műcsoportjában sematikussá egyszerűsített, tömbszerű formákkal, simára csiszolt felületekkel, groteszk hangvétellel ábrázolja a diktatúrák személyiségüktől megfosztott szereplőit, addig a kiállításon látható, organikus elemekből összeépített, faragott lényeiben a márvány keménységének tudatos ellágyítása és egyúttal az anyagszerűség sokat hangoztatott, klasszikus törvényének áthágása által a korlátok nélküli, szabad növekedést testesíti meg. Farkas Ádám szobraiban az anyagban rejlő, formáló és deformáló energiákat, egymásnak feszülő hatalmas erőket kutatja, és működésük fázisairól farag pillanatfelvételeket. A kiállításon látható két műve a megközelítés egymástól eltérő kiindulópontjaira utal. Vörösmárvány torzója még tagadhatatlanul megidézi a női akt formáit, de szobrának főszereplője már a csavarodás erejének következtében szétcsúszó vertikális tömeg elmozdulása. Kék kapcsolat című, hengerszeletek áthatását megfaragó szobra a művésznek azokkal a különálló elemekből álló alkotásaival tart rokonságot, ahol az anyag szépségének felmutatása mellett az ember által formált alakzatok összeillesztése a tömegek statikai egyensúlyát is hivatott megvalósítani. Nem a természeti erők, hanem azok kölcsönhatásainak elvont ideái nyújtanak kiindulópontot ahhoz a nonfigurativitáshoz, amelyet a síkfelület kereteit fokozatosan elhagyó festőművész, Hajdú László képvisel. Objektjein akkurátusán vizsgálja mértani testek tömegén belül a különböző színek alkalmazásával és a felületek érzékeny, de fegyelmezett megmunkálásával megteremtett, harmóniát sugárzó arányviszonyokat. Rokon problematika vezérli a szintén festőművész Haász Istvánt. Egyszínűre festett, kubusokból épített, erőteljesen plasztikus reliefjei mellett újabban a síkból kibillenő objektjein a minimal arthoz közelítve az érzékelés határát súroló, aligalig kiemelkedő, szabálytalan motívummal repetitív módon stimulálja a monokróm síkfelületet, melyet elsősorban a sárga valamilyen árnyalatával fed be. A 20. század első felében jelennek meg a szobrászatban az épített térformák, konstrukciók, szerkezetek, átértelmezett talált tárgyak, és ennek következtében addig kihasználatlan terrénumok nyílnak meg az alkotók előtt. Ezekkel a lépésekkel a hagyományos mintázás és faragás mellett a tér- és tömegformálás technikái is bővülnek. Mindez a mai napig újabb kihívásokat teremt a szobrászok számára. Melcher Mihály színezett, öntött üvegből formálja különös hangulatú tárgyait, szobrait. Két hangsúlyos tömegből álló, fogazott cinóbervörös figura-építménye szinte már a klasszikus konstruktivizmus korának forradalmi pátoszát elevenítené fel, ha nem tenné mindezt idézőjelbe a tömeg belsejében szerényen áthúzódó, titokzatosan rejtőzködő két, halványkék üvegrúd. A festészetében térhatásokat kutató Lukoviczky Endre papírreliefjeit is a klasszikus konstruktivizmus inspirálta, de a különböző struktúrájú anyagok összeépítése nála már nem kizárólagosan szigorú, elvont logika mentén történik, hanem érzelmek, hangulatok is közrejátszanak a formák elrendezésében. A festő és grafikus Bereznai Péter szobrászat területén tett néhány kalandjának egyik eredménye a könyvkötő kartonból született plasztikája. A műben a két, egymáshoz viszonyítva elforduló mértani elemből szerkesztett, propellerszerű konstrukció logikus felépítését ütközteti a talapzat szubjektív, színesre festett mintázatával. Márkus Péter az átlag európai számára megfejthetetlen, víz jelentésű hindi írásjelnek vékony, színesre festett gömbvasakból hegesztett, háromdimenziós rácsszerkezeténél a tömeg eliminálására kerül a hangsúly. Az áttetsző szerkezet a néző mozgása közben újabb és újabb, véletlenszerű áthatásokat, térbeli rajzolatokat mutat, gazdagítva a vizuális tartalmat. A pályája kezde6
