Mazányi Judit (szerk.): SeKKo IV. Szentendrei színes szobrok. 2012. június 23 - augusztus 26. - PMMI - Ferenczy Múzeum kiadványai 35. (Szentendre, 2012)
tén álló, restaurátorként végzett Hugyecsek Balázs alkotótevékenységének csak egy részében foglalkozik szobrászattal. Az itt kiállított 30 réteg című nonfiguratív plasztikáján az acélból készült, rugalmas térspirálra szekvenciálisán fűzi föl az ugyanannak az öt rétegből összeépített formának egyre kisebbedő változatát, és ezzel az eltűnés felé vezető, paradox folyamatnak egy metszetét mutatja meg. A festőként és üvegablaktervezőként ismert Szilárd Klára ipari fémhulladékokból készült konstrukcióin a szeméttelepről kimentett tárgyak eredeti karakterüket figyelembe véve, érzelmi töltéssel telítve épülnek kompozícióvá. Hozzá hasonlóan talált tárgyak: elkopott, rozsdamarta, hétköznapi használati eszközök, természetben fellelt kövek, fadarabok megnemesítésére, életre keltésére vállalkozik Nagy Kristóf is. A természetközeli életmódból fakadó organikus népi építőművészet sajátosságainak hatása érződik Velekei József fából faragott elemekből összeépített, horizontálisan elnyújtott, többféleképpen értelmezhető, szimbolikus jelentéseket hordozó szobrán. A szürrealizmus mellett a 20. század ötvenes illetve hatvanas éveitől megjelenő neodada, pop art, koncept vagy performansz művészet jelentősen, pályájukat meghatározó módon befolyásolta a hetvenes években Szentendrén megtelepedő, akkor fiatal művészek gondolkodásmódját. A Vajda Lajos Stúdió alapítói és a stúdióhoz későbbiekben csatlakozó alkotók gyökeresen más, új felfogásban közelítettek a térformákhoz. Többen közülük már nem a tömegalakítás vagy térformálás belső törvényének újabb és újabb felfedezésére törekszenek a tárgyaik megalkotásakor, hanem a hétköznapi rutin evidenciáit megkérdőjelező, abszurd szituációk megtestesítőiként tekintenek rájuk. Ezért érezhetjük úgy, hogy Szirtes János vörös zsinórokkal körbetekert, és késekkel, villákkal, ragasztószalagokkal megspékelt, magasra nyújtott gúlái, Krizbai Sándor fadarabokból brutális nyerseséggel összerótt relief feje, vagy ef Zámbó István Halloweent idéző, kék színűre pácolt, "összevarrt" tökkoponyája - akár ténylegesen így van, akár nem - egykori performanszokból visszamaradt eszközök, "szertartási tárgyak". Ezzel gyakorlatilag el is érkezünk az installációs művészetnek ahhoz a vonulatához, amelyet tárgy-együtteseiben fe Lugossy László is megvalósít. A készen kapott, esetleg az alkotó kisebb beavatkozásával módosított tárgy a megszokottól eltérő, új kontextusba helyezve olyan metamorfózison esik át, amelynek eredményeként a művészi szándék hordozójává válik. így lesz keserűen groteszk, morbid asszociációk médiuma fe Lugossy Higiénia című művének fekete lepellel borított asztalkán álló, felirattal ellátott, banális, fehér műanyag szemeteskukája. Pacsika Rudolfnál az aranyszínen és az extrém méreten túl a verbális kontextus emeli meghökkentő művé a fogorvosi rendelők kedvenc reklámjelét, a kettős gyökerű fogat. Mindezek alapján érthető, hogy a poszt-avantgárd posztján is túl, az ilyen szemléleti sokféleséggel találkozó fiatalabb generáció képviselő nehezen találnak új és hiteles utat a maguk számára. Nem véletlen tehát, hogy a Szentendrén, főként másodgenerációs fiatal művészekből alakult OMKAMRA csoportosulás tagja, Benkovits Balázs Off Topicnak keresztelt, rikító neonfényű pötytyökkel kirakott, relieffé alakított kivénhedt frizsider ajtaján azt a sokféleképpen felfejthető szöveget olvashatjuk: Transzdimenzionális tantra. 7
