Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Gy. Molnár István: A festő megy a maga útján

ям

Tárlat"-on ki is állítottam. Lassan erősödött bennem a vágy újra a természetet festeni!

A művészettörténet tanulmányozása is csak megerősített a szándékomban. Amikor megláttam a Szépművészeti Múzeumban Dürer tenyérnyi kis akvarelljét a „Kankalin"-t (a Hammer Gyűjtemény kiállítása) szinte megbénultam. Az egész Univerzumot láttam megfestve egy szerény kis virág képében. „Amint fenn, úgy lenn" hangzik az ezotéria alaptétele. A mikrokozmoszban a makrokozmosz és megfordítva.

Hosszú volt az út, tele tévelygésekkel, de mégis eljutottam vissza, a természettől a természethez. 1986 óta csak a természet után festek, és szabadabbnak érzem magam mint valaha. Igaz többé-kevésbé egyedül maradtam a társadalomban, de részévé váltam a bioszférának. A természetfestés is élő hagyomány Szentendrén, ámbár lehet, hogy ezt sokan nem fogják nekem elhinni. Én mégis mindent megteszek, hogy ez a hagyomány élő hagyomány maradjon. Ilyen gondolatok vezettek, amikor arckép sorozatot festettem családom tagjairól. Meg-67