Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Gy. Molnár István: A festő megy a maga útján

festettem a Visegrádi hegység Legöregebb tölgyfáját, a körtefát a Bükktetőn, amint tavasszal menyasszonynak öltözik, ősszel pedig lángba borul. A Kőhegyet és csendéleteket egész sorát.

Végül essék néhány szó korszerűségről is.

A kor, amelyben élünk valamilyen formában mindenképpen rányomja bélyegét gondolkodásunkra és azon keresztül minden cselekedetünkre. Mindez akaratunkon kívül történik, az idő haladtával naponta születik és naponta érvényét veszíti, a művészetben nincs meghatározó jelentősége. Az „újdonság tényező" csak a műkereskedelemben érték, a képzőművészetben elhanyagolható. A jó mű mindig jó és mindig korszerű, kívül áll az időn. Ma úgy látom, hogy a korszerűség fogalma a gyakorlatban a műkereskedelem harci jelszava, a piacokért folyó küzdelemben. Ez viszont számomra elfogadhatatlan és megalázó. Ко-68