Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Tóth Antal: Spirálív mentén haladva

hogy ezek a stilizált figurák az alkotó heroikus szemléletét tükrözik: antropomorf geometrikus jelenségük mintegy tízemeletes toronyház emelkedik fel a síkság, nevezzük nevén az alföldi táj fölé, méltó ellensúlyaként a kozmikus látványelemeknek, mint a például a telihold. Én ennek az ábrázolásmódnak legközvetlenebb analógiáját nem a festészetben, hanem Vígh Tamás negyven esztendős késéssel Tiszalökön felállított Vásárhelyi emlékművében látom. Rajta az „Alföld népe", a kubikusok hasonló geometrikus elvonatkoztatású figurái ugyanilyen, ha nem hangsúlyozottabb toronyfiguraként jelennek meg, mert az emlékmű „talapzatában" a Tisza medre és a mellette kiépített gát van jelképesen, ám valóságos mélység- és magaslatként megkonstruálva. Ezek az ősinek ható monolit bálványok ilyenszerűen az általuk emelt gát tetején sorakoznak, lenyűgöző, hatalmas monumentumokként, utalva arra, hogy a táj átformálása és megőrzése egyformán erélyűk.

A letisztulás közös a felsorolt művekben és társaikban, amelyek közül többet nem sorolunk fel. Ugyanis a geometrikusán elvonatkoztatott népi figuráknak

106