Dam, Johan van (szerk.): Útravaló. Gy. Molnár István (Szentendre, 2012)

Tóth Antal: Spirálív mentén haladva

és a Zarándoklásnak más a genetikája, pedig egyidejűek. A legérdekesebb a Zarándoklás, amely Csontváryt is felidézi, ámde Gy. Molnár István képén az óriási, megnevezhetetlen fajtájú évezredes famonstrum körül olyan figurák keringenek, amelyek formai előzményeit gyerekrajzok, valószínűleg a művész gyermekeinek, talán csak Emesének a rajzai képezik. Csontváry alakjai is vannak ilyen testetlenségükből kifolyólag látomásszerűek. A háttérben meg jelzésszerűen feltűnnek a Zsiványok és egy templomocska, amelyet városunk szimbólumaként is felfoghatunk. Azután, ma már tudjuk, a végső fordulat, amikor újfent az absztrakció jutott főszerepre. Pistának olyan problémája támadt az egészségével, amely eltiltotta őt terepre járástól, óvnia kellett magát a napfénytől. Műtermébe zárkózott és újra geometrikus álmait rögzítette a vásznakon. Tetemes a mennyiségük és lehet, hogy csak személyes benyomásom, de színviláguk sötétebbé vált, mint a korábbi művein.

Ám Pista - a talán tőle megszokott fordulatként - ezekbe is beillesztett egy kakukktojást, amelyet sok minden elhagyása mellett meg kell említenünk.

107