Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)

Jurecskó László: Boromisza Tibor festészete 1904 és 1918 között

nem szerepelnek, ezzel is bizonyítva azt, hogy a Nagybányán tanuló, illetve dolgozó művészek és növendékek teljes listájának összeállítása még korántsem fejeződött be.24 Mindenesetre a fényképezőgép lencséjébe belenéző művészek már nem a Hollósy-iskola idején a fűben heverésző vagy állványaik mögött álló palánták, hanem öntudatos, hivatásukat vállaló komoly művészek.

Rövidebb müncheni megállóval - ahol csak Böcklin és Stuck nevét említi meg a festő - ennek az évnek, 1905- nek a végén jut el a művészet forrongó fővárosába, Párizsba.25 A Fauves-ok már nem ismeretlenek, igaz, ideérkezésekor már nem és elutazásakor még nem áll a Salon d'Automne és a Salon des Indépendents kiállítása, Boromisza nem is tesz róluk említést, de a posztimpresszionisták vagy a Nabis-к nevét sem említi. Egyedül Paul Durand Ruel gyűjteményét látogatta, ahol köztudomású, hogy elsősorban az impresszionisták képeit lehetett tanulmányozni. A legtöbb magyar számára olyan fontos, meghatározó képzési intézményre, mint a Julian Akadémia, csak pár napot vesztegetett, hogy aztán a Colarossiban megtalálja a kitűzött céljának megfelelő intézményt, ahol lehetősége nyílt a mintázás mesterségbeli fogásainak elsajátítására. Innen és ekkortól eredeztethető barátsága Medgyessy Ferenccel, akivel párizsi ottlétükkor mindketten a szobrászatot tanulmányozták. A festő Boromisza nagyon helyesen a plasztikai érzék kifejlesztésének szükségességét hangsúlyozza: „Maga a mintázás szenzációs hatásokat idézett bennem elő. Revelálta előttem az emberi formák csodálatosságát. A rajzban is új intimitásokkal ismerkedtem meg, és a formákkal való beható foglalkozás egyszer s mindenkorra megmentette művészetemet a rutinos ügyeskedéstől."26 Későbbi kiegészítésében hozzáfűzi: „A szobrászat, ill. a mintázás elengedhetetlen ismeretszerzés a tudás útján, amit egy festő sem nélkülözhet, s viszont a rutintól való irtózás azt a kegyes óhajt fejezi ki, hogy a rutintól mentes is maradjak.''27 Általában, de főleg ebben a korban nem jellemző, hogy a festők mintázással is foglalkozzanak. Az természetes volt, hogy szobrászok rajzoltak, az oktatás jellegéből adódóan elsősorban aktokat, és éppen ezért a szobrászok plasztikai érzéke fejlettebb volt, mint a festőké vagy grafikusoké. Visszafelé ez csak kivételes esetben fordult elő. Boromisza nagyon tudatos építkezését mutatja ez a tény, aki a festészeti problémák jobb megértéséhez és kifejezéséhez felhasználja a plasztika területén szerzett ismereteit is. Sajnos, szobor nem maradt fenn ebből az időből. A családi legenda szerint

Lista a modellpénzt befizetőkről, 1905. május, június List of those Paying for Models, 1905. May, June

24 Réti István: A nagybányai művésztelep, 2004. Ebben már teljesebb lista szerepel.

25 Boromisza Tibor: Feljegyzések. Elet és Eiteratura, 1912. szeptember 15.

26 U.o.

27 Boromisza Tibor önéletrajzi feljegyzései. Szerkesztette, a kéziratot gondozta és a bevezető tanulmányt írta Török Katalin, 2011. 123. o.

14 BOROMISZA TIBOR