Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
a hortobágyi bekukkantása az én szememben csak azt jelenti, hogy voltak itt, de hogy mit láthattak? Ha igaz, én csak pár év múlva tudok erről csevegni - mi is a Hortobágy?!"72 A Három év nyeregben és a Mit kerestem a Hortobágyon? cím alatt összegyűjtött, műfajilag nehezen meghatározható, egyenként is a száz oldalt bőven meghaladó kéziratos illetve annak idején a sajtóban megjelent írásainak szerzőségi dátuma már a harmincas évekre esik. Személyes élményein és festészeti tapasztalásain túlmenően értékes néprajzi, szociográfiai, természeti megfigyeléseit is papírra vetette.73 Az első ízben 1929 decemberében a Nemzeti Szalon karácsonyi kiállításán bemutatott hortobágyi kollekció ismét erős reflektorfénybe állította a festőt. Hortobágyi állatjelenetei (140., 141. kép) és tájképei a korábbi festészetétől eltérő stílusuk és a speciális helyi fényviszonyok (144., 145., 150. kép) miatt más színviláguk ellenére befogadást nyertek, köszönhetően annak is, hogy a nagyközönség előtt többnyire ismeretlen vagy egészen más felfogásban ábrázolt puszta helyébe állította azt, amit ő - elődei többségétől eltérően - nemcsak fűtólag látott, hanem fizikai és lelki értelemben egyaránt átélt és megszenvedett. Szépsége miatt bizonyára már akkor is sokan megcsodálták a Forgószél a pusztában című festményét, (142. kép), amelyen egy idehaza ritka természeti jelenséget, a tornádót festette meg. Sőregi Jánosnak tíz évvel később egy hortobágyi ásatás során sikerült - Magyarországon először - néhány fényképfelvételt készítenie róla,74 s vélhetően Boromisza Tibor az első s talán az egyetlen magyar festő, aki pedig vászonra rögzítette a hortobágyi forgószelet. Nem meglepő, hogy a fényviszonyokat a pályája kezdete óta fokozott érdeklődéssel tanulmányozó festő-Boromisza képein, akvarelljein ilyen irányú megfigyelései erőteljesen jelennek meg (143., 146., 147., 148., 149. kép). Azon viszont már elcsodálkozhatunk, hogy a Hortobágy levegő-ég-fény-szín effektusainak visszaadására az író-Boromisza milyen mesterien forgatta a tollát, szinte festett a szavakkal is, amint a négy évszakhoz kapcsolódó alábbi idézetek tanúsítják. Tavasz: „A fehér habos felhők úgy ülik meg az Ohati puszta peremét, mintha odafestették volna őket, valamelyes díszítés céljából. A nápolyi sárgás levegőégből kékes-fehéren rajzolódnak, fodrozódnak, amin oly hosszasan el lehet pihentetni a szemet. A Hortobágy most öltözik tavaszi köntösbe. Zöldell a határ, s a lilásan bugázó fútengerben a legélénkebb sárga, rózsaszín és fehér foltok tarkáznak. Az illatos szegfűvirág, a sárga sárkelep, a fehérvirágú korpafű, a porcsin, a cigánybúza s a buja levelű szamártövis, ami innen szinte egzotikus nagyságokat ér el. S ki tudná még előszámlálni mi minden tör föl a nap felé elrendeltetésében. Afényesedő nap himnuszát zengi itt minden ősi pogány ritmusban (...) Szinte félsz lábbal tiporni a végtelen pompás gyepszőnyeget. Mindenütt élet fakad. Ilyenkor távolkeleten a szerzetesek szokásos vándordíjukat is beszüntetik s kolostorokba vonulnak, nehogy járás-kelésükkel akaratlanul is eltiprói legyenek egy sarjadzó életnek."75 Nyár: „Fehéren ömlik el a fény. Mondhatni tejfehérségben úszik a táj. Pislogva jár az ember, nehezen szokik a világításhoz. Egyik legnagyobb festői nehézség beállítani szemünket ezekhez a szertelen méretezésekhez és vakító fényözönhöz. Végtelen horizonton jelentős picinységek. Nehéz az észrevevés, s hol van ettől még a meglátás!"76 Ősz: „Gyönyörűséges októbervégi hajnal. Az ég bíboránál úgy hömpölyög le a rózsás köd s terül el a földön, mint mikor a lepel lehull egy gigászi panorámás képről. A földön friss zöld gyep, smaragd, zafír, türkiz ragyogású. A gyenge szél lassan fátyolt bont s szétterül a határ, hogy elnyelje a derűs ragyogással nyilazó napsugarakat. Megmozdul a szemhatár itt is, ott is. Apró feketés pontok rajzanak (...) Az ég aljára húzódó sötét palaszín felhő szélét dúsan aranyozza a nap. Fekete árnyékok lökődnek 72 Boromisza Tibor levele Kárpáti Aurélhoz | 1928. őszelő | Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár, Fond 26/168 73 Boromisza Tibor: Mit kerestem a Hortobágyon? | 1927-1930 | Kézirat | BT-CsA 11 Boromisza Tibor: Három év nyeregben. A szilaj pásztorság között 11927-1930 | BT-CsA 11 A különböző témákat érintő írások kéziratban maradtak fent, de jelentős részük megjelent korabeli lapokban. 74 Sőregi )ános: Alföldi kirándulások és tanulmányutak | 2002 | 10-11. o. 75 Boromisza Tibor: Kihajtás a Hortobágyon | In: Három év nyeregben | 1927-1930 | BT-CsA 76 Boromisza Tibor: Három év nyeregben. Karika Bernát tudománya | 1927-1930 | BT-CsA 154 BOROMISZA TIBOR
