Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
föl a magasságokba. Érdekes jelenség. Feketés sugárzás. Van úgy, hogy a fény csak az árnyékkal jelzi útját az égen."77 Tél: „Amikor a tél átveszi az uralkodását már széltében-hosszában bolyonghatsz az ember nem járta tereken. A Hortobágyon tulajdonképpen inkább jégmezőség van, mint havas puszta. A folytonos szelek és a velejáró hideg, az apró kemény hószemecskéket ide-oda sodorja, sepri. Az olykori felmelegedéseknél igen hamar hóié csordogál, ami persze egykettőre jéggé fagy. Ilyetén az egész síkság úgy fest, mint a lakodalmi torta, fehéres fényes mázzal van bevonva. Minden kis rög, kóró, kunyhó, avagy karám mögött persze méteres hófúvás van, amit a szél tépően lendületes vonalakban mintáz. Jó szobrász. Persze ez a csillogó villogó »plasztikai forma« kristályos, áttetsző mint a legszebb karrarai márvány és kemény. Bátran a tetejére állhat az ember, sőt festőállványt bökhet belé - amint cselekvém -, fölütvén e kilátó ponton sátorfámat. Páratlan szép megvilágítási, fénytörési jelenségek adódnak, akár egy arktikus tájékon. Az alacsonyan ívelő nap, mint egy hatalmas fényszóró, olyan színjátékot rögtönöz, hogy kedve volna az embernek az összes paletta színeit a fenébe hajigálni s többé ecsetet se venni a kezébe, csak nézni." A már említett Hortobágyi forgószél csak egy Boromisza időjárási „eseményeket" átütő erővel megfestő akvarelljei és olajai közül. Archív fotóról ismerjük a Ménes a viharban a Hortobágyon (145. kép) illetve egy színes újságreprodukcióról a Dráma a pusztán (144. kép) című nagyméretű olajképeit: még a gyenge minőségű másolatokon is érzékelhető a természet démonikus erejének, ember és állat küzdelmének, kiszolgáltatottságának bravúros ábrázolása. Az 1929-ben bemutatott negyven tételből álló hortobágyi kollekció78 másik témacsoportja, a huszonöt, közel életnagyságú pásztorportré erős hatást gyakorolt mindenkire, de nem egyforma előjellel (154-162. kép). Az egy ülésre készült, rusztikus, karakteres parasztfejek, miközben mindenkit meghökkentettek már csak mennyiségük miatt is, megosztották a kritikusokat. Az egyik tábor szerint a portrék karakterábrázolásánál az antropológiai és néprajzi megfelelésre törekvés a festőiség rovására ment. Genthon István egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a portrésorozat etnográfiai képeskönyvet helyettesít".79 Más véleményen volt Márjás Viktor, a KÚT Rózsa Miklóst követő igazgatója, aki lelkesült szavakkal illette a sorozatot: „Boromisza mindenképp az egyént fogja meg, de olyan lüktető elevenséggel, markáns erővel és olyan lélekábrázoló képességgel, hogy csak szinte recseg a ráma a feszítő erejétől. Svungos vonalak, dobpergésszerű ritmusok, lobogó színek."80 A festőtárs, Kézdi Kovács László a pásztorfejek méltatói közé tartozott, jóllehet „etnográfiai tanulmányok"-ról h; A LXVI. CSOPORTKIÁLLITÁS KATALOGUSA BOROMISZA TIBOR ERBER DEZSŐIMÉ FODOR BÖSKE MISKOLCZY FERENC PÓLYA IVÁN RÓNAY ERNŐ ÉS SZIVESSY-ACZÉL BARBARA MÜVEI. Щ 19S9. DECEMBER HÓ, Kiállítási katalógus, 1929 Exhibition catalogue,1929 77 Boromisza Tibor: Három év nyeregben. Szétverés a Hortobágyon | 1927-1930 | BT-CsA 78 Boromisza Tibor: Három év nyeregben. Tél a Hortobágyon | 1927-1930 | BT-CsA 79 A LXVI. csoportkiállítás katalógusa | Nemzeti Szalon | 1929. december hó 80 Iván Ede: Csoportkiállítás a Nemzeti Szalonban | Népszava | 1929. december 20. 11 Elek Artúr. A Nemzeti Szalon csoportos kiállítása | Újság | Dátum nélküli eredeti újságkivágat (1929. december) | BT-CsA BOROMISZA TIBOR 155
