Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
visszaemlékezései megírására, a buddhizmus tanulmányozására, motívumgyűjtő terepmunkára - időt és figyelmet fordítson. Az 1925-ben megírt Szentendrei memoárban színes családtörténeti kontextusba helyezve elevenítette fel életének első tizennyolc évét.43 A 2011-ben teljes terjedelmében közreadott memoár előszavában két figyelemre méltó dolgot fogalmazott meg. Az egyikben arra tesz utalást, hogy mivel betöltötte negyvenötödik életévét, elérkezettnek látja az időt arra, hogy végigtekintsen addigi életén, két okból: egyrészt azért, hogy „egy céltudatos jövendő életprogramot" alakítson ki a maga számára (ez a megfogalmazás is érzékelteti, hogy nemcsak az utókor szemlélője tartja meghatározónak Boromisza ezen életszakaszát), másrészt azért, hogy tapasztalatait átadja embertársainak. Mindezek után fontosnak tartotta „előre bocsátani", hogy világszemlélete „védista buddhista" talajon áll. Boromisza buddhizmus felé fordulásának első biztos dokumentuma, mint arról már a dunavecsei fejezetben szó esett, az 1920-ban a Margit körúti gyűjtőfogházban dr. Szőllős Henrikről készített portré hátoldali vásznára ecsettel felírt több, a buddhizmushoz kapcsolódó idézet. A két évvel ezután megjelent Hevesy kismonográfia már két olyan grafikáját tette közzé, amelyeknek középpontjában Buddha alakja látható.44 A hosszú téli estéken egymás szomszédságában lakva a Margitszigeten, az ázsiai szellem, a hindu bölcselet európai térfoglalásáról beszélgettek, vitatkoztak Kárpáti Auréllal. „Boromisza elmélyülésre, szemlélődésre hajló lelkét megejtette a titokzatos filozófia termékenyítő varázsa. Buddha híve. Nem annyira külsőségekben, mint inkább a benső hit szerint."45 Boromisza buddhizmusának lelki okait jól megvilágítja az a névtelen szerző, aki 1925-ben a Világ című lapban kiváló összefoglaló értékelést fogalmazott meg a festő addigi életútjáról. „A pokoli vérfarsang után tisztulni vágyik a lelke. Mint annyiunkban, benne is küszködik a nagy antinómia: menjünk-e a tömeg élén, amely hűtelen, csélcsap, vagy vonuljunk vissza az autarchiánk fellegvárába önmagunknak, individuumunknak, lelki arisztokrata lényüknek élvén, keresvén a nagy Nyugalmat, a Nirvánafeledést, amelyet csak Ázsia lelki lehiggadtsága adhat. S megjelenik Boromisza képein, mint távoli halvány rezdülő árnyék, a Buddha képe, amely erre mifelénk, még nem szolgál pártpolitika zászlajául, s ezért még tiszta, töretlen színekben él a vágyak aranyfelhői között."46 Mint mindennek, ami fontossá vált számára, Boromisza a buddhizmusnak is méretlenül áldozott figyelmet, energiát és cselekvőerőt. A buddhizmusról írt százötven oldalas, kéziratos tanulmányát ezekkel a sorokkal vezeti be: „Ezt a tanulmányomat nagy lelki elmélkedések és sok szenvedés után Boromisza Tibor Dhammó könyve The book of Dhammo of Tibor Boromisza Boromisza Tibor Buddha szobra Buddha statue of Tibor Boromisza 43 Boromisza Tibor önéletrajzi feljegyzései | Szerkesztette, a szöveget gondozta és a bevezető tanulmányt írta: Török Katalin, 2011 44 Hevesy Iván: Boromisza Tibor 11922 45 Kárpáti Aurél: Látogatás Boromisza Tibor műtermében. Szentendre, 1923. ősz vége | Pesti Napló | 1923. december 2. 46 (--): A huszártiszt és Buddha | Világ | 1925. július 10. 108 BOROMISZA TIBOR
