Török Katalin - Jurcskó László: Boromisza Tibor 1880 - 1960 (Szentendre, 2012)
Török Katalin: Boromisza Tibor munkássága 1919 és 1953 között
írtam Szentendrén 1925-ben. Hat hónapig tartott az összeállítása. Vázlatnak tekintem egy alaposabb munka felépítéséhez.''47 Hevesy Ivánhoz 1925 nyarán írt leveléből még többet megtudhatunk az őt akkor foglalkoztató kérdésekről: „A tanulmány, amit írok - a buddhizmusról és a magyar vonatkozásairól - nem »soviniszta és hazaffyas (sic!)« ügy, hanem lélekanalízis. A piktűra, amit csinálok, azon a Nap- és természet-imádáson alapszik, amit Imaoka tegnap hirdetett Nippon népei felől."48 * Boromisza intenzív érdeklődése a buddhizmus és általában a keleti, főleg a japán művészet iránt, alkotó fantáziáját és kedvét nemcsak írásra ösztönözte. Egymást követték az ehhez a témakörhöz, ill. kultúrkörhöz kapcsolódó művek: épülő házának külső és egyik belső falára például nagyméretű Buddha-freskót festett, több faliszőnyegéhez, bútorkárpitjához is „buddhás" témát választott. A Nemzeti Szalonban állította ki először 1928-ban a Kelet felől (131. kép) című festményét, amit sajnos sok más értékes társához hasonlóan, csak egy elég rossz minőségű reprodukción45 és a kiállításról a Nyugatban megjelent Fónagy Béla-jegyzetből ismerünk. Időnként előfordul, hogy ugyanaz a festmény eltérő címek alatt szerepel az archív fotókon (hátoldalukon Boromisza saját kezű feljegyzéseivel) illetve katalógus-jegyzékekben és kritikákban. A szóban forgó festményről megmaradt archív fotó hátoldalára Boromisza a Kelet felől képcímet jegyezte fel, míg ugyanezt a festményt Fónagy Koppány emlékezete cím alatt ismerteti: „A japános látásmód, a természet jelenségeinek finom leegyszerűsítései, melyeket régebbi akvarelljeiről ismerünk, akkoriban csak festői megoldási mód volt; ez a látásmód már akkor nagy olajképein hangos dekoratív stílussá fejlett ki. A japános látás az idők folyamán világnézeti fölfogássá alakult benne. Tájainak és a rajtuk levő alakoknak japános megjelenéséhez keleti szimbolizmus járult, melyet Buddha tanai sugalltak. E hatásoktól már csak egy lépés volt a magyarság keleti származásának képzetköre. A kettő egybeolvadását legjellemzőbben a »Koppány emlékezete« című képe jelzi, melynek spekulatív szimbolikáján át szíve húrjainak rezgését halljuk. Az előtérben lévő dombon néhány pogány magyar áll, kikhez Koppány lovon vágtat föl, lenn a völgyben a magányos falusi templom, fölötte a szürkés oszladozó felhők között fényben az ülő Buddha mozdulatlan alakja, mint valami délibáb lebeg."50 A szentendrei korszak epilógusának is tekinthetjük Boromisza Kompozíció I.-II.-III. (132., 133., 134. kép) című finom, lírai munkáit, amelyeket a művész 1927-ben készített, akkor, amikor a már folyamatban lévő válása miatt házát elhagyni kényszerült, s a városból is elköltözött. Hiteles dokumentumokból, például levelezéséből, a Szentendrével foglalkozó újságcikkeiből tudjuk, hogy Boromisza még a harmincas években is rendszeresen visszajárt Szentendrére Vevér Oszkárhoz és más ismerőseihez. Fgy ilyen alkalommal készülhetett a háromrészes Kompozíció a hátoldalukra tett saját kezű ceruzás feljegyzés szerint 1927 szeptemberében, Pisntányban. Boromisza Tibor szentendrei korszakának megítélése újragondolást igényel. Eddig úgy tudtuk, hogy Szentendre következetes felfedezése a festészet számára az 1926-ban a nyolc Réti István-tanítvány által megalapított művésztelephez és a vonzásában a városba került festőkhöz köthető. Az elmúlt egy év alapos műtárgyelemző és forrásfeltáró munkájának, valamint az újabban előkerült opusoknak ismeretében megállapítható, hogy Boromiszában kell tisztelnünk a város első módszeres és tudatos festő felfedezőjét a Szamárhegyhez, Pismányhoz, ízbéghez, a Dunához és a szentendrei mindennapokhoz kapcsolódó képeinek sokasága alapján. A szentendrei festészet két világháború közötti történetében mostantól helyet kell kapnia annak az új fejezetnek, amelyik Boromisza Tibor itteni munkásságát az őt megillető helyre teszi és ezzel tovább gazdagítja a város festészeti múltjának értékeit. 47 Boromisza Tibor: Buddhizmus, 1925 | Kézirat | BT-CsA 48 Boromisza Tibor levele Hevesy Ivánhoz | 1925. június 19. | BT-CsA Imaoka Dzsúicsiró (1888-1973) műfordító, szótárkészítő, nyelvkönyvíró. Az 1930-as években kilenc évet töltött el Magyarországon. Új Nippon című, nagy sikert aratott könyve Japánról 1929-ben jelent meg, Török Sophie ismertette a Nyugatban. Imaoka tiszteletére 2009-ben közös japán-magyar emléktáblát avattak a Centrál Kávéházban, http://www.migk.com/ 45 Boromisza Tibor: Kelet felől, 1926 | Archív fotó [ Magyar Nemzeti Galéria, Fotótár, ltsz.: 14032-1960-14 50 Fónagy Béla: Boromisza Tibor képei a Nemzeti Szalonban | Nyugat | 1928/7 BOROMISZA TIBOR 109
