Klemmné Németh Zsuzsa (szerk.): Triznya Mátyás 1922 - 1991 (Szentendre-Zebegény, 2012)
Egy akvarellista Rómából Köztudott, hogy az akvarell hazája Anglia. Az állandóan párás éghajlat, a ködök jótékonyan elmossák a kemény, határozott körvonalakat, a színek finoman árnyaltak lesznek, az angol tájakat, városokat nézve olyan érzésünk támadhat, mintha akvarellt látnánk. A mediterrán éghajlaton, a nagy egyenletes fényben felszívódnak a színek, a látvány legfőképpen plasztikus elemekből épül fel, a kontúrok kemények, az akvarellpapír gyorsan szárad, semmi sem kedvez a vízfestésnek. Mindezek ellenére Triznya Mátyás akvarellista lett Rómában. Sugárzó kis képeinek jellegét komolyan meghatározta a hely, ahol életének nagy részét eltöltötte. A hely, Róma akárhogy is nézzük, máig Európa egyik szellemi középpontja. Magához vonzza, és kisugárzásával gazdaggá teszi azokat, akik nyitottan közelednek az Örök Városhoz. A Triznya házaspár 1949-ben, Magyarországról menekülve, rövid grazi kitérő után ösztönös vonzódással Rómában kötött ki, és bármennyire biztatónak tűntek a tengerentúli lehetőségek, véglegesen Rómában maradtak. Itt bontakozott ki Mátyás festői pályája, ami az életrajzi adatok és a családi legendák szerint már öt éves korában elkezdődött és folytatódott a gimnáziumi évek után is, annak ellenére, hogy szüleinek egész más elképzelésük volt fiuk jövőjéről. Titokban beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára Varga Nándor Lajoshoz és akkoriban ismerkedett meg az általa nagyon tisztelt Szőnyi István festőművész lányával, Zsuzsával. Ettől kezdve 5
