Klemmné Németh Zsuzsa (szerk.): Triznya Mátyás 1922 - 1991 (Szentendre-Zebegény, 2012)

nem térhetett ki sorsa elől. Az akvarellezés technikáját Szőnyi Istvántól és Elekfy Jenőtől tanulta még a háború alatt. Azután az emigráció nehéz, kezdeti korszakában még a megélhetésében is segítette a festészethez való vonzódása, mert első munkahelyein, az osztrák és olasz filmgyárakban díszletfestéssel kellett foglalkoznia, sőt még portré megrendeléseket is kapott és elkezdte szorgalmasan festeni Róma nevezetes épületeit, mert erre is mutatkozott kereslet. Ekkorra datálhatok azok az érdekes levélváltások apósával, amikben tanácsot kért tőle különféle rajzi és technikai problémák megoldására. Szőnyi István mindig nagyon plasztikusan és élvezetesen magyarázta el a perspektíva, a portrérajzolás, a felhők festésének, és még sok minden másnak a fogásait, mindezeket rajzokkal is alátámasztotta. Érezhetően ő is élvezte ezt a távoktatást, szívesen fejtette ki véleményét a „gyerekeknek” egy-egy felmerült téma kapcsán. „Nagy vagy Matyi, a kis palotáról készült képed nagyon tetszett. Egységes, friss, nincs elktnozva. Tán csak a perspektívájában látok — nem hibát—hanem egy

6